Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Tóth Árpád: Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban (Ism.: Ugrai János) 1597
TÖRTÉNETI IRODALOM 1597 tanulmányában (összefoglalva lásd: Deák és utódai - Magyar igazságügyi miniszterek 1848-ban és a dualizmus korában című tanulmánykötet (Pécs, 2003.)). S a kor kiváló jogtudósai közül csupán Csemegi Károly érdemel - egyébként vitán felül - egy pár sort a könyv végén? S a tündöklő tehetségű Grosschmid Béni, aki törvénytervezetek sorát készítette el a korszakban vagy Szászy-Schwartz Gusztáv, Apáthy István vagy Plósz Károly, akiknek munkássága valóban az európai jogtudomány élvonalába emelte a magyar jogtudományt? Érdemes lett volna őket is egy-egy sor erejéig megemlíteni! A dualizmus kori magyar jogalkotásról csak pár mondat. Való igaz, nagyrészt politikai okok miatt nem került elfogadásra az Mjt., s kodifikációja végül 1928-ban lekerült a napirendről. Ennek ellenére hatása máig nyomon követhető, anyagának jó része — a szocializmus ellenére — belekerült a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvbe, s az új Ptk. kodifikációjakor szintén visszanyúltak hozzá. A Csemegi-kódex a korabeli Európa egyik legkorszerűbb büntető törvénykönyve volt, csakúgy mint a bűnvádi perrendtartás vagy a Plósz-féle polgári perrendtartás. E jogszabályokat a történettudomány — sajnos — jóval kevesebbszer méltatja, mint a hasonlóan jelentős nemzetiségi, népiskolai vagy éppen a házassági jogról, illetve az állami anyakönyvekről szóló törvényeket. Részletes elemzésük nélkül, hiszen erre egy átfogó munkában nincs is szükség, a magyar jogalkotásról elmondható, hogy a dualizmus időszakában jogszabályok révén megvalósult, az 1848-ban kitűzött cél: a polgári állam kiépítése. E munka oroszlánrészét kiválóan képzett és áldozatkész igazságügyi minisztereink és jogtudósaink végezték el. Közreműködésükkel európai jelentőségű tervezetek születtek a korszakban, s lettek törvénnyé, amelyek hatása a Magyarországgal szomszédos államokban is kimutatható (pl.: Bulgária). A dualizmus kora egyúttal a magyar jogtudomány egyik fénykora is volt. Nagyműveltségű, széleslátókörű, európai hírű tudósok dolgozták ki az egyes jogágak dogmatikáját, és alkották meg azokat tervezeteket, amelyekre jogászként, magyarként ma is büszkék lehetünk, s amelyekhez — jogalkotáskor vagy jogalkalmazás során — ma is gyakran visszanyúlunk. Ez a tény, úgy vélem, egy ilyen kiváló könyvben megérdemelt volna pár sort! Domaniczky Endre Tóth Árpád ÖNSZERVEZŐ POLGÁROK A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban L' Harmattan. Budapest 2005. 280 o. Pest a 19. század elején egyike volt a legdinamikusabban fejlődő európai városoknak. A kézművesipari szintet már elhagyó, de a gyáripari fejlettséget még el nem érő település nemzetközi jelentőségű kereskedelmi központtá vált és népességgyarapodása révén is számos közeli nagyváros (például Bécs vagy München) növekedési ütemét meghaladta. Noha az ország hivatalos fővárosának Budát tekintették, az országgyűlések idejére pedig Pozsony vette át a politikai centrum feladatait, egyre nyilvánvalóbb volt a kortársak számára Pest (vagy Pest és Buda) központi szerepe. Ezt illusztrálja, hogy az országban felhalmozódó kereskedelmi tőke ötöde immár Pesten koncentrálódott. A pezsgő gazdasági-kereskedelmi élet növelte a lakosság heterogenitását. A tömeges bevándorlás nyomán egyre sokszínűbbé vált Pest felekezeti, etnikai, képzettségi, foglalkozási struktúrája, ami a tradicionális, rendi határok elmosódásához és a lakók újfajta tagolódásához vezetett. Kialakult és izmosodott a lakosság egy kreatív, új kihívásokra rugalmasan reagáló, gyakorlatiasan gondolkodó, a korábbi normákat felülvizsgáló, a kultúra iránt fogékony, arra áldozni is hajlandó csoportja. Ez, a helyi társadalom mélyrétegeiben végbemenő folyamat talán legkönnyebben a kultúrateremtés és -fogyasztás bizonyos szempontjainak vizsgálatával érhető tetten. Az olvasás, színházba járás, mecenatúra, tudományos és közéleti diskurzusok (a nyelvújítás, az akadémia alapítása, a korszak pedagógiai-oktatási vitái stb.) mellett a közösségi életben való részvétel különböző formáinak elemzését is igényli. Tóth Árpád a Debreceni Egyetemen megvédett doktori disszertációjában ez utóbbi kérdéskör egyik nagy szeletének, a reformkori egyesületi életnek a társadalomtörténeti taglalását készítette el. Vállalkozását a téma fontossága mellett az eddigi, javarészt