Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kozári Mónika: A dualista rendszer (Ism.: Domaniczky Endre) 1595
TÖRTÉNETI IRODALOM 1595 vennégy millió szittya-magyar emlegetésével még Horvát Istvánon is túltesz! — a román népet és kultúráját is megbecsülte. A nemzeti dicsekedés tehát nála még nem járt ellenségképpel. A hungarus-tudat — azaz a polgári nacionalizmuson még innen levő nemzetfelfogás — utolsó magyar mohikánja ő. Miskolczy a hetvenes években Brassó város kis monográfiájával indult el pályáján - ennek tanulságai pedig ma is érvényesek. Erdélyről szólva azelőtt a szakmunkák Brassót alig érintették, pedig oly fejlett volt, hogy lehetséges romániai fővárosként is emlegették. Ha olvassuk, hogy kétszáz évvel ezelőtt a Konstantinápoly-Lipcse közti kereskedelmi hálózat fontos láncszeme volt, több lakossal, mint Buda, egyaránt kiemelkedő központ a Habsburg Birodalom és a Török Birodalom számára, akkor sajnáljuk csak igazán, hogy az iparban és kereskedelemben nagy szerepet j átszó szászok és magyarok száma azóta ott olyannyira megfogyatkozott. Román, bolgár, gör g, szász, magyar kereskedők egymással vetekedve és gazdagodva szállították áruikat a szomszé os román fejedelemségekbe és a Dunán túli területekre. S a szászok az iparosításban is kiemelk edtek - Miskolczy joggal védi meg őket a feudális konzervativizmusba való belemerevedés vádjátó Az erdélyi politikai gondolkodás egyik legszebb fejezete Szász Károly életmunkája. A reformáció nyomán az erdélyi kollégiumok a szabad gondolkodás szigeteivé váltak, a felvilágosodás és a liberalizmus eszméinek terjesztőivé. Szász Károly nagyenyedi professzor tevékenységéről sok minden azelőtt is ismeretes volt, de azt nem tudtuk, hogy 1848-ban országgyűlési követként és államtitkárként kiállt a románok törvényes nemzetként való elismertetéséért. Ez azért fontos mozzanat, mert a Batthyány-kormány és holdudvara ezt egyöntetűen azzal utasította el, hogy szakítani kell a feudalizmusból eredő „négy nemzet" megkülönböztetéssel, nemzeti egységre kell törekedni. Szász Károly nem dogmák és vágyképek, hanem társadalomlélektani adottságok és szükségszerűségek alapján mérlegelt, s igaza volt. A történész feladata olykor az ideológiai aknák felszedése is. Miskolczy teljesíti e feladatot, s közben nem telepít újakat. Fenyő István Kozári Monika A DUALISTA RENDSZER Pannonica, Budapest 2005. 319 o. 2005 végén jelent meg Kozári Monika — akinek 2003-as kiváló összegzése Tisza Kálmánról és rendszeréről a magyar történettudomány régi adósságát rótta le — új monográfiája a Pannonica Kiadónál. A könyv egy most induló sorozat — a Modern magyar politikai rendszerek — első darabjaként a dualista rendszer államszervezetének, működésének átfogó és egyben közérthető bemutatására vállalkozott. A szerző megközelítése újszerű: munkájában a források és a történettudomány eredményei mellett a jogtörténeti kutatások megállapításait is hasznosítani kívánja. Ennek megfelelően a könyv szerkezete egy jogtörténeti munkára jellemző módon tagolódik, és veszi sorra az államszervezet különböző intézményeit: az 1867:12. törvény szerinti közös szervek működését, az országgyűlés szerkezetét és működését, a kormány (korabeli szóval: minisztertanács) összetételét, az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét és a szerteágazó közigazgatási, valamint szakigazgatási rendszert. Nagy előnye az ilyen komplex munkának, hogy a szerző történeti kutatásai — és nem utolsósorban — írói vénája révén ez az átlagember számára száraznak tűnő anyag élvezetes, könnyed olvasmánnyá válik, s mire az olvasó a könyv végére ér, személyes ismerőseként köszöntheti a dualizmuskori magyar államférfiak jelentős részét. Emberközelivé válik Ferenc József, a „haza bölcse" Deák Ferenc, a nagy formátumú, ám kevéssé ismert Tisza Kálmán és Trefort Ágoston. A könyv időben a kiegyezéstől az első világháborúig követi az eseményeket, de — a forrásokra jellemző módon — nem áll meg e határoknál, mind az előzményekre, mind pedig későbbi következményekre találhatunk utalásokat. Ilyen például a parlamenti házszabály történetének vázlatos áttekintése, amelyet 1848-tól egészen 1956-ig követ a szerző nyomon. S — tekintettel a témára — mivel a dualizmus történetének megértéséhez a magyar történelem, közigazgatás-történet megismerése még kevés, gyakran találhatunk adatokat a birodalom másik felének eseményeire, intézményeire vonatkozóan is.
