Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Miskolczy Ambrus: Románok a történeti Magyarországon; Miskolczy Ambrus: Határjárás a román-magyar közös múltban (Ism.: Fenyő István) 1592

1592 TÖRTÉNETI IRODALOM Miskolczy Ambrus ROMÁNOK A TÖRTÉNETI MAGYARORSZÁGON Lucidus Kiadó, Kisebbségkutatás Könyvek. Bp., 2005. 186 о. Magyarok és románok a történelem évszázadaibein mindig egymás mellett, sőt nemegyszer együtt, vagy legalábbis egymásra utalva éltek. Erdély hétköznapjait együtt alakították. Az a nacionalista törekvés, amely valaminő a priori ellentétet konstruál a két nép között, hamis - Miskolczy Ambrus új könyveinek ez a felismerés a legfőbb szemléleti hozadéka. 19-20. századi konfliktusainkat nem szabad a régmúlt évszázadokba visszavetíteni, a hagyomány nem lehet napi politikai érdekek és ideológiák függvénye, kölcsönös fogyatékossági érzéseink levezető közege. Együtt voltunk, a jövőben is együtt kell lennünk - Miskolczy román történelme ezt a szándékot szólaltatja meg. Az ördögöt nem lehet tömjénfüsttel elűzni, az előítéletek és téveszmék ellenében nemritkán az igazság is kevés. Még sincs velük szemben más lehetőség. Miskolczy történetírásának épp az a legjobb vonása, hogy olvasója érzi a fejtegetések igazságkereső feszültségét, azt, hogy a szerző nem „kizárólagos" igazságokat kutat, nem aktuális prekoncepciók igazolására használja fel a történeti fordulatok ábrázolását. Ezer esztendő politikájáról számol be aktuálpolitikai felhangoktól mentesen. A szemlélet és a hangnem hitelességét egyébként az is jelzi, hogy sohasem elégszik meg a szekunder szakirodalom megállapításaival, hanem megvallatja a forrásokat - a Documenta Históriáé Valachorum in Hungaria illustrantia darabjaitól Alexandru Vaida-Voevod emlékirataiig. Személyes élményi viszonyt teremt a kútfőkkel és okiratokkal. Nagy fáradsággal jár ez, de nagy haszonnal is. Ezer esztendő összegzésénél a történész már az első históriai lépéseknél roppant érzékenységekkel számolhat. így a román eredetmítosszal, az oly sok vitát kiváltó „dáko-román kontinuitás" elméletével kapcsolatosan. Román vagy magyar lenne-e Erdély őslakossága? Az eddigi, fölös számú konstrukciókat Miskolczy nem kívánja még eggyel megtoldani. A „dák harcos" ma már komikusan ható ideálját, mint a mai románság ősét (különben a magyar „volgai lovas" párdarabját), mindenesetre elveti, mivel nem a történelmi elsőség, hanem a közös emberi szabadság ügyét tartja fontosnak. Az együttes történelem indító mozzanataként leszögezi: az Árpád-házi királyságban a románok kiváltságos helyzetben, királyi népként éltek. Autonómiájuk volt, saját választott vezetőkkel és bírákkal. A tatárjárás után pedig jórészt velük népesítették be az elpusztult Magyarországot. A román kenézek egyenlővé váltak a nemesekkel, beilleszkedve az országos feudális jogrendbe. Utóbb katolikussá tértek át, el is magyarosodtak. Időközben a Kárpátokon túl nomád alapokon román vajdaságok jöttek létre, amelyek a magyar királyságtól eltérően a bizánci autokrácia, a korlátlan fejedelmi hatalom mintáját követték. A krónikák szerint 1290-ben jött létre Havaselve, 1364-ben Moldva, létrehozói pedig Erdélyből kerültek ki. A konstantinápolyi pátriárka elismerte a vajdaságok önálló érsekségeit, s ezzel a két állam függetlensége teljessé vált. E századokban a határok nem különítették el a lakosokat, a románok a Kárpátokon innen és túl szabadon vándoroltak, a magyarokkal párhuzamosan telepedtek le. Ősiség? Minden nép ősi, s hogy mikor, hol marad meg állandóan, az a helyi adottságok, körülmények, helyzet következménye. A lehetőségeké. Ezt a belátást tükrözi szentenciózus tömörséggel Miskolczy konklúziója: semmiféle historiográfiai konstrukció sem fedheti el az együttélés sokszínű valóságát és összetettségét". A Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés 1437-ben magyarokat és románokat egyaránt harcba hívott, s az unió fraterna, utóbb az unió trium nationum sem volt románellenes összeesküvés - állapítja meg Miskolczy. Ezt nem is vitatnám, arra viszont szerintem magyarázatot kellett volna adni, hogy a három nemzet szövetségéből miért hiányzott a negyedik? S miért vált Erdélyben a nemesek nemzete hamarosan azonossá a magyar nemzettel? Annál is inkább szólni kell erről, mert az erdélyi románság „ős-sérelme" ide vezethető vissza, együtt azzal, hogy Erdélyben görögkeleti vallású ember nem várhatott előmenetelt. A román nemesek beolvadására a magyar nemességbe a nemesi szolidaritás nem elegendő magyarázat. Sokkal inkább az egyéni érdek, a stallumok és a pozíciók vágya mozgatta őket: Az viszont nagyon találó, hogy Miskolczy Makkai László jellemzését Hunyadi Jánosról — „magyar-román szintézis" — Mátyás királyra is kiterjeszti. A román eredetű két Hunyadi a magyarság legnagyobb hadvezére, illetve legnagyobb királya lett - s