Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
152 PAÁL VINCE tan visszautasították. Legfeljebb még azon lehet gondolkodni, hogy nem lehetne-e az orosz kívánságoknak nagyon szerény minimumra való leszállításával a német képviselőket álláspontjuk megváltoztatására bírni. Trockij azt feleli, hogy a határbizottságban az orosz delegátusok nem kívánságokat fogalmaztak meg, és nem az orosz kormány álláspontját képviselték, hanem csupán tárgyi ellenvetéseket tettek a német követelésekkel szemben. A javaslattétel a központi hatalmak dolga. О elvárta volna, hogy a bizottságban ez megtörténik. Meg van róla győződve, hogy Czernin grófnak a béke megteremtése érdekében tett fáradozásai jószándékúak voltak, a délelőtti tanácskozás lefolyása után azonban ezeknek a fáradozásoknak a folytatásától már nem várható semmi. Jobb lesz, ha a magánmegbeszéléseket ezentúl ismét mellőzzük, és csak hivatalos tárgyalásokat folytatunk. Arról, hogy ő milyen minimális engedményekkel lenne elégedett, nem tud nyilatkozni. Az adott tényállás mellett konstatálni kell, hogy a megbeszélések nem vezettek megegyezésre. Megjegyeztem, hogy én magam és bizonyára hasonlóképpen Czernin gróf is rendkívül sajnáljuk, hogy a szakítás nem kerülhető el, amire Trockij mint valami orákulum azt felelte: „Én nem mondtam, hogy szakítani kell." Az egész, alig negyed óráig tartó megbeszélésről beszámoltam Czernin grófnak. Aztán Czernin kívánságára Kühlmannhoz mentem. О örvendezik, mert Trockij utolsó szavait annak bejelentéseként értelmezi, hogy Oroszország elfogadja a németek kívánságait. Ezúttal én sem tartom ezt kizártnak, mert ha — amint Trockij mondta — nem kerül sor szakításra, akkor nehéz a szavait máshogy magyarázni. Ismét megragadom az alkalmat, hogy von Kühlmann úr előtt ismertessem személyes nézeteimet a német területi követelésekkel kapcsolatban. Azt az állandó fenyegetettséget, amelyet a Moon-Sund-szigetekhez tartozó Dagö52 szigetének elcsatolása az orosz főváros számára jelentene, egyetlen állam sem tűrné el. Még elviselhetetlenebbnek érezheti Oroszország a Keleti-tengertől való elvágásának szándékát. Ez újabb harcok, újabb háborúk csírája. Elzász-Lotharingia a hatványon. Kühlmann azt felelte, hogy valamennyi általam felsorolt érv megtalálható az egyik emlékiratban, amelyet ő e kérdésről írt, valamint ismertette azokat Vilmos császár előtt, december 18-án tartott előadásában is. Amikor elfoglalta a hivatalát, ez a kérdés már el volt döntve, sőt ez volt akkor az egyetlen kérdés, amelyben már megvolt a végleges döntés. Ezzel a teherrel vállalta hivatalát, mert bizonyos helyzetekben az ember nem szabhat feltételeket. Az ember végül is civil állásokban is mindig többé-kevésbé katona. így ő ezeken a döntéseken semmit nem tudott változtatni. Abban, hogy ezek a döntések születtek, különböző szubjektív szempontok játszottak közre. A balti nemességnek Németországban mindig jó kapcsolatai voltak és mindig fontos szerepet játszott. Harnack53 és Schieman (sic!),5 4 akinek nagy befolyása van Vilmos császárra, balti-52 Észt neve: Hiiumaa 53 Adolf Harnack (1851-1930) német evangélikus teológus, az egyháztörténet professzora, II. Vilmos bizalmasa. Jelentős befolyása volt a porosz oktatási kormányzatra. 54 Feltehetően Paul Schiemann (1876-1944) balti német politikus, a Rigasche Rundschau főszerkesztője. 1920-1933 között a lettországi parlamentben a német frakciót vezette. 1925-1938 között az Európai Nemzeti Kisebbségek Kongresszusának az alelnöke volt.
