Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Államrendőrség és besúgóhálózat Magyarországon egy rendszerváltás fordulatos hónapjaiban (1860-1861) 1551
ÁLLAMRENDŐRSÉG ÉS BESÚGÓHÁLÓZAT MAGYARORSZÁGON (1860-1861) 1555 kezelését, az idegenrendészeti ügykezelést a helyhatóságoknak át kell adni. A konkrét javaslatokkal kapcsolatban megjegyezte: nem látja indokoltnak Eperjesen fenntartani a biztosságot, a rendőrigazgatóság fennmaradását pedig Pest és Buda városa „tekintélye meg nem érdemlett csorbításának tekintené". A biztosságok a megyék vagy a városi hatóságok „segélyközlegeit" kellene, hogy képezzék, kizárt, hogy „saját igazgatási hatáskörrel bírjanak", s aki „a megyei élet némi ismeretével bír", átlátja, hogy a biztosságok alkalmazottai „kínos helyzetöket 14 napig sem tarthatnák ki". Javasolta, hogy a szegedi, nagykanizsai, komáromi, selmeci és eperjesi biztosságokat szűntessék meg, Pozsonyban, Sopronban, Kassán és Nagyváradon a rendőrigazgatóságokat oszlassák fel, s egy-egy rendőrbiztost nevezzenek ki, ők közvetlenül a helytartótanácstól kapnának utasításokat „az átalakulási korszakra nézve". Feladatuk az államrendőrség „magasabb céljainak szemmeltartása", a közrend és nyugalom biztosítása legyen a helyi hatóságok közreműködésével. E posztokra pedig olyan személyek kellenek, kik „a nyelvek szabatos tudása, úgy a szokások és közélet ismerete által" arra alkalmasak. Szerinte a rendőri szervezetben történő változásokat a nyilvánosság mellőzésével kellene végrehajtani, „különösen kerülendő volna a sajtó útjáni kihirdetés". A helytartótanács — folytatja — semmilyen vonatkozásban nem lehet közvetlenül alárendelve a rendőrminisztériumnak, a magasabb rendőri ügyeket a rendőrminisztériumnak és a magyar udvari kancelláriának „egyetértőleg", közösen kellene irányítania, szükséges esetben azonban a miniszter „elnöki úton" továbbra is közvetlenül kapcsolatba léphet a helytartótanács elnökségével. A magyarországi rendőri szervek azonban kizárólag a helytartótanácstól vagy annak elnökségétől kaphatnak utasítást.14 Nem fejtegeti Mailáth részletesen, mit is ért a rendőrség nem látható működésén, de iratának befejező bekezdése azért ebbe is bepillantást enged: „...az államnak magát bizonyos láthatlan rendőrséggel kell ellátnia, mit különben a kifejlendő nyilvános élettel szemközt a kívánt cél elérésére elegendőnek tartok, feltéve azonban, hogy a kormány e téren nem érintkezik aljas jellemű egyéneknek Ш, amidőn dacára a legaránytalanabb költségeknek semmi vagy igen kevés haszonra lenne kilátás".15 Hogy kiket értett „aljas jellemű egyének" alatt, nem volt szükséges fejtegetnie, hiszen a feltételezés egy hatalmas kiterjedésű rendőrségi besúgóhálózat létéről a kor embere számára közhelynek számított, mégpedig politikai nézetektől függetlenül. Ahogy a későbbiekben azonban látni fogjuk, Mailáth sem tartott elképzelhetőnek hatékonyan működő államrendőrséget rendőrségi informátorok közreműködése nélkül. 14 Visszatérő konfliktus forrás volt a rendőrminisztérium azon igénye, hogy a rendőri ügyekben mintegy alárendeltjeként kezelje a helytartótanácsot. 1860. december elején például Mecséry leiratban fordult Mailáthhoz azzal, hogy az országban előforduló zavargásokról naponta este 11 óráig táviratilag értesítse őt. Mailáth viszont azt válaszolta, efféle jelentést amúgy is küld a magyar kancelláriára. Ezután Vay adta tudtára Mecsérynek, hogy az információk Vayon keresztül fognak csak Mecséryhez eljutni. Mailáth levele Vayhoz, Buda, 1860. dec. 7. és Vay nevében levélfogalmazvány Mecséryhez, Bécs, 1860. december. MOL D 185 1860:426. 15 Mailáth György jelentésfogalmazványa Vay Miklósnak, Buda, 1860. nov. 26. MOL D 191 794.IV1862. Ismerteti Sashegyi O.. i. m. 85-86.