Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Tuza Csilla: Egy elfeledett 18. századi karrier: Galánthai Fekete György életútja. (Vázlat egy készülő életrajzhoz) 1519

1522 TTJZA CSILLA baccalaureatust, majd doktori fokozatot is szerzett.1

4

Ezekben az években a latin mellett már németül és franciául, később olaszul is levelezett.1

5 Tanulmányai végeztével Fekete György visszatért Pápára, ahol királyi ügyvédként dolgozott, és a családi birtokokat igazgatta. Bár Somogy megyében nem voltak számottevő földbirtokai — hiszen csupán anyai ágon volt az egykori Csúzy-birtokok részbirtokosa, illetve apósának voltak ott birtokai — a vármegye mégis táblabírájává választotta a jól képzett, tanult jogászt. Az 1741. évi országgyűlésen így már Somogy vármegye képviselőjeként jelenhetett meg; követtársa Somsich Antal alispán volt. Az országgyűlésen a magyar ügyek intézésével és a magyarok titkos tanácsi képviseletével kapcsolatos viták során tartott felszólalásával tűnt ki. Javaslatainak lényege az volt, hogy ne csak a főnemesek titkos tanácsi részvételéről döntsenek, hanem vegyék be a tanácsba a köznemeseket is, hiszen ők sem alábbvalóak az arisztokratáknál. Felszólalása népszerűvé tette az alsótáblán, és szónoki képességeivel és jogi ismereteivel egyben nevet is szerzett magának.1

6 Ebben az időben a Fekete család Pozsony megyei birtokait, miként említettük, az Esterházyak igazgatták. Fekete György 1744-ben azonban kísérletet tett a zálogbirtokok visszaváltására, de a galánthai Fekete család másik ágának erre nem volt elegendő anyagi lehetősége, így próbálkozása nem hozhatott eredményt. A fiatal jogász megpróbálta tehát Galántát visszaváltani, de Esterházy Imre, az akkori birtokos levelében ezt elutasította, azt írván jóval alacsonyabb rangú rokonának, hogy „mostan azon jószág kiváltásának ideje nem volna".1

7 A Pozsony megyében zálogban lévő birtokokon kívül az 1740-es évek elején Fekete már magáénak tudhatja anyai örökségként Zala megyében Csabrendek, Szentistváncsabja, Tárkány, Szentkirálykeszi más néven Nagykeszi birtokát, valamint Veszprém megyében Sárfő birtokát is. Ezekre az ingatlanokra 1738. augusztus 26-án már feleségével együtt, új adományt kapott az uralkodótól.18 További anyagi gyarapodását és kapcsolatépítését rangjához mérten előkelő házassága is jelentősen elősegítette. Niczky Anna édesapja, Niczky György királyi jogügyigazgató (1736-1748), majd később a Hétszemélyes Tábla esküdtje volt. Sok kortársával ellentétben azonban házassága valódi szerelmi kapcsolat volt, ez kiderül feleségével folytatott, érzelemgazdag, meghitt levelezéséből.1

9 A későbbiek folyamán Fekete György is gondosan ápolta családi kapcsolatait, és segítette rokonait. Sógora, Niczky Kristóf utóbb személynöki ítélőmestere lett, de követte őt a Magyar Királyi Kancelláriába is, majd később II. József idején ő is nagy karriert futott be, amely élete végén az országbíróságig vezetett. De erejéhez mérten segítette édesanyja családjából származó rokonait is, 14

A bécsi egyetemen tanult magyar diákok névsorát közzéteszi: Kiss József Mihály. Magyarországi diákok a bécsi egyetemen 1715-1789. Bp. 2000. 38. 15

MOL E 584 Fekete Györgyhöz írt levelek 15-18. cs. 16

Az országgyűlés eseményeit, illetve Fekete György felszólalását idézi: Borovszky Samu: Somogy vármegye története, Bp. é. n. 490. Fekete György országgyűlési szerepléseinek feltárása szintén részletesebb kutatásokat igényel. 17

MOL E 584 16. cs. Esterházy Imre.levele Fekete Györgyhöz. 1744. június 27. 18

MOL A 57 38. köt. fol. 108-109. Hozzá kell tenni, hogy édesanyja csak 1757-ben halt meg. 19

MOL E 584 16. cs. Niczky Anna levelei férjéhez, akit általában „édes szívemnek" szólított.