Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova; Olga: Hazafiság a lojalitás jegyében. A Theresianum magyar növendékei és a bécsi udvar 1503
1514 KHAVANOVA OLGA mondhasson a koronás méltóságok előtt, olyanok például, mint Karl Althan, Franz Auersperg, Josef Khevenhüller vagy Anton Colloredo grófok. Magyar fiatalokat összehasonlíthatatlanul ritkábban ért az a megtiszteltetés, hogy megcsillogtathassák szónoki képességeiket a palotában, minthogy bizonyságot tegyenek tudásukról egy nyilvános vizsgán a kollégium falai között (amiről az alábbiakban még részletesen szólunk). A különböző területekről származó kiváló fiatalok zöme nyilvánvalóan meghaladta az erre rendelt audienciák számát, ezért csak a legbefolyásosabb szülők gyerekei szereztek jogot arra, hogy beszédet mondhassanak. 1767-ben Mária Teréziát és II. Józsefet Bánffy György, az egyik legjelentősebb erdélyi főrangú família sarja üdvözölhette. 1770-ben Haller József grófot érte az a megtiszteltetés, hogy búcsúbeszédet mondhatott, és kifejezhette jókívánságait a tizenöt éves Mária Antónia főhercegnőnek, aki korábban fiú- és lánytestvéreivel többször volt a kollégiumban, ekkor pedig éppen Franciaországba indult, hogy összeházasodjon a későbbi XVI. Lajos királlyal.47 1771-ben mindjárt két magyar arisztokrata, akik még az iskolapadban megszerezték a kamarási címet, Zichy Károly és Apponyi Antal gróf méltatta az uralkodónőt, előbbi franciául, utóbbi németül. Az elmondott beszédek szövegét egyre gyakrabban jelentették meg a Wienerisches Diariumban. Bárki is mondott beszédet a növendékek közül a monarcha előtt, mindig felsorolták neki a kiemelkedő állami jótéteményeket, kifejezték örömüket, hogy ilyen boldog uralkodó alatt élhetnek, és biztosították az uralkodónőt határokat nem ismerő hűségükről. Ennek érzékeltetésére idézzük Apponyi Antal beszédének szövegét, amelyet 1771 első napjaiban mondott el Mária Terézia előtt. (Külön kiemelendő, hogy milyen gyakran említi ilyen vagy olyan kontextusban az „uralkodó tekintetét".) „Abban a boldogságban részesülhettem, hogy olyan uralkodónő felügyelete alatt [kiemelés tőlem - O. Kh.] és előírásainak megfelelően kaptam képesítést, aki minden keresztényi és uralkodói jóságot megtestesít személyében — ez hatalmas ajándék, melyet csak az Isteni Gondviselés tehet egy fiatalemberrel" — kezdte a növendék. „Ennek a boldogságnak az érzése napról-napra csak erősebbé tesz bennünket. Meg fogja látni felséges asszony, hogy az az óhajom, hogy ez a boldogság ne múljon el, minden évben csak forróbb lesz" - biztosította Apponyi az uralkodónőt. „Terézia hosszú uralkodása, elsőszülött fiának nagysága és dicsősége, minden dicső leszármazottjának virágzása, minden állami intézkedésének jótékony gyümölcse, ereje és jártassága! Engedje meg, hogy magunkra irányítsuk tekintetét [kiemelés tőlem - O. Kh.], s haszonnal szolgáljuk felségét és házát! Ez az óhajunk, amelyet különösen most küldünk a mennybe, és ebben akarunk méltók lenni felsége legkegyesebb jóságához". A fiatal gróf végül a következőképpen fejezte be beszédét: „Felélénkülve uralkodónőnk kegyes szeme előtt [kiemelés tőlem - O. Kh.], visszatérünk kötelességünkhöz, és szüntelen császári kegyelmébe ajánljuk magunkat és kollégiumunkat."48 A nyilvános vizsgák során, a Theresianumban vagy a császári rezidencián tartott audienciákon elhangzó beszédek sorában van egy olyan sajátos csoport, 47 WD 27. (1770). 48 Uo. 1. (1771).
