Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően 1475
A HABSBURG ÉS AZ OSZMÁN BIRODALOM A KARLÓCAI BÉKE UTÁN 1499 keleti nép vele született tulajdonsága, de a törökök ebben mindenkin túltesznek. [...] Legyen ez akár a levegő, akár neveltetésük hatása, akár velük született tulajdonság, az az egy bizonyos, hogy ebben senki sem múlja felül őket. Senki sem tanul bele oly hamar a hivatalba való beiktatása után, akár érdemből, akár valamely szerencsés akció útján jutott hozzá, abba a büszke, dölyfös magatartásba és a parancsosztás hatalmának élvezetébe, mint ők, akik mintha így születtek volna, és így öregedtek volna meg. Ha az állam éppen virágzó időszakában találtatik, tűrhetetlen gőggel viseltetnek, semmibe véve minden más nemzetet, [...] de ha valami szerencsétlenség éri a közügyeket, nemcsak hogy meghunyászkodnak, hanem úgy megalázkodnak, hogy azt még elképzelni sem tudja senki. [...] Mikor azonban a szerencsének és jobb soruk reményének akár hangyányi szikráját is látják fellobbanni, visszatér régi, elviselhetetlen gőgjük, még inkább, mint előtte."11 1 Az olasz gróf nevezetes munkájában azután tovább ecseteli a törökök tulajdonságait, hasznos tanácsokkal látva el a később velük tárgyalni akaró keresztényeket: „A törökök született tettetők [...], sohasem mutatják ki érzelmeiket: vagy gőggel, vagy megvetéssel leplezve gondolataikat, vágyaikat. Ok maguk hazudoznak, de nem tűrik el, ha mások hazudnak nekik. [...] A törökök mesterkéltek, és nehéz őket rábírni arra, hogy világosan beszéljenek, és még nehezebb ezt követelni tőlük írásban, mert így ki tudják használni az újabb magyarázatok nyújtotta előnyöket. Г...] Az udvar emberei között az őszinteség ismeretlen. Könnyen belekapaszkodnak minden olyan dologba, ami csak szóba kerül, és ígéretnek akár a leghalványabb árnyékát veti fel, különösen akkor, ha az hasznos lehet számukra, a maga idejében határozott ígéretként be akarják tartatni azt. Túlságosan szép szavaiktól, minthogy nem jellemző rájuk, inkább kell tartani, mint a nyíltan kimondott gonoszságtól. Rosszindulatú szavaik inkább csak valamiféle kísérletet jelentenek arra nézve, hogy megismerjék beszélgetőpartnerük igazi valóját, még mielőtt rátérnének a szép szavakra, amit arra tartogatnak, hogy valamiféle lezárást adjanak az ügyeknek, amire én is rengeteg velem megesett példát tudnék felhozni. [...] A keresztény uralkodók meg fogják látni, hogy egyik napról a másikra, könnyen akadhat valami nézeteltérésük a törökökkel, amit azok sohasem törölnek ki az emlékezetükből, hanem jól megőrzik, hogy majd a maga idején ürügyként előhozakodhassanak vele. Végül azt kell, hogy mondjam, hogy szerencsétlen annak a keresztény uralkodónak a megbízottja, akinek a törökkel kell tárgyalnia, hacsak nincs olyan erős serege, amely már többször is legyőzte őket."112 A tárgyalások során — mint láthattuk is — a legtöbb problémát Marsiglinak nem határkijelölő kollégája, Ibrahim efendi kapudzsi basi okozta, hiszen vele hamar igen jó kapcsolatot sikerült kialakítania, hanem a helyi hatalmasságok, közülük is legfőképp Halil boszniai és Ibrahim temesvári pasák. A helyi kormányzókon kívül a törököknél volt még egy fontos tényező, amelyet figyelembe kellett venni a tárgyalások során: amikor a két birodalom biztosai végeztek a délvidéki határszakasszal, és Marsigli elindult Lippára, felvette a kap-111 Marsigli, L. F.: Stato militare i. m. I. 40-41. 112 Uo. I. 42.
