Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441
A BUDAI KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ A 17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1471 — mint hangsúlyozta — a környéken rengeteg a rabló szándékú ember, Budáról nyolc hajdút kért, hogy megvédhessék a hivatalt.17 2 A helyi feszültségeket is jól példázza e két kisebb vár lerombolása, hiszen a kamara, a katonaság, a terület lakosai és az új birtokosok közötti ellentétek és kölcsönös ellenérdekek folyamatosan hátráltatták a tervezett intézkedések végrehajtását. A saját jövedelmeit külön kiadásoktól féltő Duellersperg pécsi kamarai prefektus ellenállása jól példázza, hogy az egyes kamarai tisztviselőknek milyen nagy szerepük volt az 1702. évi várrombolások végrehajtásában. Kaposvár és Dombóvár megmaradt falait azután a 18-19. században — oly sok egykori várunkhoz hasonlóan — szintén uradalmi épületként használták. Napjainkban viszont már csupán néhány csonka falmaradvány és a két település neve emlékeztet arra, hogy itt valaha magyar, majd török végvárak álltak. * * * Tanulmányunkban Magyarország új hadügyi berendezkedésének egy szeletét dolgoztuk fel, elsősorban a várak szerepének megváltozására koncentrálva. A török elleni visszafoglaló háború időszakában megfogalmazott különféle tervezetek, konferenciák javaslatai és számos egyéni vélemény összessége eredményezte a 17. század végi magyarországi hadügyi koncepcióváltást. Az 1690-es években az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara között zajló különleges hatalmi harc lényege az volt, hogy a magyarországi várak sorsának rendezése megindítható-e a törökellenes harcok idején vagy ehhez meg kell várni azok befejezését. Az Udvari Kamara a szűkös pénzügyi lehetőségekre hivatkozva természetesen mielőbb rendezni kívánta a kérdést, mégpedig a kisebb várak helyőrségeinek, hadi- és élelemkészleteinek központi helyeken történő koncentrálásával. Ezzel szemben az Udvari Haditanács és a háborút vezető tábornokok többnyire úgy vélekedtek, hogy a védelmi rendszert alapjaiban mindaddig fenn kell tartani, amíg a háború lezárultával a törökökkel békét nem köt a bécsi udvar. Álláspontjuk szerint erre azért is szükség volt, mert nemcsak külső, hanem egy esetleges belső ellenséggel szemben is meg kellett védeni a Magyar Királyság lakóit. A várak, mint védelmi objektumok szerepe tehát jelentősen megváltozott, megindult átalakulásuk a császár-királyi haderő egységeinek szálláshelyet biztosító kaszárnyákká, valamint családi rezidenciákká, uradalomközpontokká vagy éppen polgárvárosokká. A Budai Kamarai Adminisztráció mind a két bécsi központi kormányszerv elképzeléseit megalakulásától fogvájói szolgálta, így a hadügyi koncepcióváltás kiválóan modellezhető Magyarország általa igazgatott, visszafoglalt részein. Utasításai értelmében az Adminisztráció támogatta és alárendelt hivatalai (prefektusok, provizorok stb.) jövedelmeiből finanszírozta a területén fekvő várak ellátását, felszerelését, erődítését, fizette a várban szolgáló tisztek, hadszertárnokok és tüzérek zsoldját. A várak felszámolásának éveiben pedig éppen az Udvari Kamarától való kizárólagos függés miatt a várrombolási rendeletben a kamarák számára szigorúan előírt feladatokat meghatározó módon segítette. A többi kamara (a pozso-172 MOL E 281 1702. Apr. No. 52.
