Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127

142 PAÁL VINCE solni fogja, hogy inkább ájövőbeni határ tényleges kijelölését kellene megkísé­relni. Orosz részről ez a javaslat elfogadható. Trockij: ezt lehetségesnek tartja, de a határkérdés nehézségét hangsú­lyozza. Én: Itt nincs nehézség. Trockij: Azt a kérdést is fel kell tennünk, mi fog történni azokkal a népek­kel, amelyeket Németorázág okkupál. ^ Én ismertetem ötletemet, hogy a döntést a már létező, de választott ta­gokkal kiegészítendő önrendelkezési testületeknek kellene átengedni. A gondo­latot Troçkij nem veti el, de úgy véli, szükséges lenne a testület kétféle tagjai között egy bizonyos arányt meghatározni. Én ezt nem tartom lehetetlennek. A beszélgetés további folyamán azonban Trockij arra az álláspontra helyezkedik, teljesen mindegy, hogy ebben a tekintetben születik-e nyilatkozat, vagy sem. О minden esetben tiltakozni fog. Én azt válaszolom, ezt érthetőnek találnám. Akkor tehát megelégedhet­nénk azzal, hogy német részről a határkérdésről és a népekkel való bánásmód­ról nyilatkozatot adnak. Azután egy bizottságnak kellene elvégeznie a határ pontosabb megvonását, ami nagyon hamar megtörténhetne, hiszen a szakértők teljes mértékben ismerik az anyagot. Trockij azt válaszolta: úgy gondolom, ez az út járható. Ami a szerződés szövegét illeti — mondtam — ennek nem szabad semmi­lyen utalást tartalmaznia az önrendelkezési jogra vonatkozóan, de az „anne­xió" szót is kerülni kell. Trockij egyetért, és maga javasolja, hogy a megfogal­mazás a következőképpen szóljon: „Oroszország tudomásul veszi, hogy... stb." Ezzel megbeszélésünk fél 8-kor véget ért. Czerninhez siettem, és beszámoltam neki a Trockijjal folytatott megbe­szélésem lefolyásáról. Az eredményt akként foglaltam össze, hogy még két ne­hézséget kell elhárítani, ha békét akarunk kötni Oroszországgal. Az első a né­met területi követelések mértéke. A Moon-Sund-szigetek Németországnak tör­ténő átadására irányuló követelés nagy, talán megoldhatatlan nehézséget jelen­tene; Riga elcsatolása nagy, de talán nem végzetes nehézség lenne; Litvánia hatá­rainak kérdéséről lehetne tárgyalni; a többi területi követelést könnyen tisztázni lehetne. Czernin kijelentette, hogy kész a német területi követelések mérséklésé­nek érdekében nyomást gyakorolni Németországra, esetleg még egy különbéké­vel való fenyegetés révén is. A második nehézséget, folytattam, az a szándékunk képezi, hogy Ukrajnával békét kötünk. Arra kértem Czernint, hogy a békeszer­ződés aláírását, amely már a következő napra volt kitűzve, lehetőleg halassza el. Hiszen meg kell várnunk, amíg a Kijevbe küldött megbízottunk onnan visszatér, és a jelentéséből megtudjuk, hogy a helyzet olyan-e, amint azt Trockij mondta, vagy ott minden rendben van, ahogy Hoffmann tábornok állította. Czernin ek­kor megjegyezte: „Valószínűleg a dolgok se nem fehérek, se nem feketék, hanem — amint az lenni szokott — szürkék, és éppen ebben van a nehézség." Én azon az állásponton vagyok, hogy mindenképpen érdemes lenne az ukrán béke alá­írásával néhány napot várni. Czernin gróf azonban erről nem akart hallani. Azok az indokok, amelyeket felsorolt — az ukránok újabb követelésekkel léphet­nek fel, ő már valamilyen írásos megegyezést szeretne a zsebében tudni stb. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom