Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
1384 CIEGER ANDRÁS Lónyay önelégült beszámolója azonban elfedi a rideg valóságot. Visszaemlékező mondatait ugyanis éppen azzal a szándékkal jelentette meg, hogy saját szerepét kedvezőbb színben tüntesse fel a közvélemény előtt. De már egykorúan, röviddel a tárgyalások befejezése után (ti. két napot várt az események lejegyzésével) sem mert őszinte lenni, szelektált emlékei között és csak a számára kedvező mozzanatokat vetette papírra. Naplójának aprólékosabb elemzése és természetesen a megállapodás szövegének tanulmányozása leleplezik öncsalását.2 4 Előző nap tett bejegyzéséből egyrészt egyértelműen megállapítható, hogy az egyezség tervezetét Becke készítette el, tehát az ő koncepciójáról folyt a két napig tartó eszmecsere. Másrészt Lónyay több módosító javaslata végül nem került bele a megállapodásba, így sem a Magyarországra eső államadóssági teher összegszerű kimondása, sem a bankügyre vonatkozó megoldási ajánlata.25 A 15 pontból álló elfogadott egyezmény több részlete ugyancsak az osztrák pénzügyminiszter hatékonyabb érdekérvényesítő képességére utal. Beckének sikerült elérni, hogy a közös költségek fedezéséhez való hozzájárulás (a kvóta) 28%-ról 30%-ra emelkedjen (1. pont), sőt ugyanezt a 70:30-as arányt kívánta alkalmazni a szerződés az államadósságok kamatainak törlesztésére is (3. pont). Továbbá az alkudozások során a praecipuum összege 30-ról 25 millió forintra mérséklődött. Lónyay ugyan nagy fegyvertényként könyvelte el, hogy az egyezmény átmentette eredeti tervének konverzióra vonatkozó elvét, sőt 1868. május 1-jéig adott időt a két törvényhozásnak, hogy együttesen kidolgozza a megvalósítás jogi módozatait, valójában a szerződés elnapolta a problémát és további meglehetősen bizonytalan kimenetelű egyezkedés tárgyává tette (2. pont). Végül a 10. pontban a magyar kormány vállalta, hogy az Osztrák Nemzeti Bank szabadalmának lejártáig (1876-ig) vagy egy közös megállapodás megkötéséig nem engedélyezi önálló magyar jegybank felállítását és elismeri az osztrák pénzintézetnek a bankjegyforgalommal összefüggő monopóliumát, cserében kellő számú magyarországi fiókintézet létesítéséért és megfelelő nagyságú hiteldotáció biztosításáért.2 6 Másnap Lónyay ismertette a Bécsben ülésező magyar minisztertanács előtt a megállapodást, amelyet hosszabb tárgyalást követően egyhangúlag hagyott jóvá a kabinet.2 7 A kialkudott pénzügyi feltételeket a minisztertársak csendes beletörő-24 Lónyay naplójában, visszaemlékezéseiben és kiadott munkáiban gyakran élt a múlt eseményeinek tudatos átértelmezésével. Erről részletesebben: Cieger András - Deák Ágnes: Nevezetes események krónikája. (Utószó). In: Lónyay Menyért naplója, 1860-1861. Budapest, 2004, Századvég, 338-346. 25 Lónyay-napló, 1867. szept. 11. MOL Filmtár, 37154. A vöslaui szerződés keletkezésének körülményeit először Kövér György elemezte behatóbban Lónyay naplójának kézirata segítségével. Lásd: Kövér György. A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878). Századok, 1993. 1. sz. 95-96. (és 31. lábjegyzet). 26 Az egyezmény hivatalos és teljes magyar fordítása fennmaradt Csengery feljegyzései között. Lásd: Csengery Antal jegyzetei, 1867. szept. 19. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 142-145. A szerződést a 10. pont kihagyásával Lónyay is bemásolta naplójába. Kövér György a feltűnő hiányból arra következtetett, hogy Lónyay önmaga előtt is szerette volna elhallgatni (meg nem történtnek tekinteni) a bankügyben tett engedményeket. Ellentmond azonban ennek, hogy Deáknak, Csengerynek és a minisztertanács tagjainak a teljes szerződést átadta. 27 MOL. К. 27. Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1867. szept. 13-14. (1. pont)
