Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377
1382 CIEGER ANDRÁS jő, te akkor minden esetre légy Bécsben; másszor is szükséges ez, de most elkerülhetetlen."" Végül a császárvárosba, illetve Vöslauba visszaérkező magyar miniszterelnök volt az, aki a teljes védekezésbe szorult Lónyay helyett, kezdeményezően lépett fel a kétoldalú egyeztetéseken. Augusztus utolsó napjaiban előterjesztett javaslata abból indult ki, hogy a birodalom másik fele aránytalanul többet költ saját közigazgatására, ráadásul a Lajtán túli népesség adóképessége is nagyobb. Tehát, a két birodalomfél eltérő áldozatvállalási képességéből fakadó különbözetet, mintegy 30 millió forintot, vonják le előzetesen a magyar fél teherviselési kötelezettségéből. Ezt, az államadóssági terhekből a magyar fél javára levonandó összeget Andrássy praecipuumnak (előzetes megterheltetésnek) nevezte el.1 8 Becke az augusztus 30-i minisztertanácson késznek mutatkozott beleegyezni Andrássy tervébe, ám válaszlépésként, újabb számításokra hivatkozva már a 30%-os tehervállalás elfogadására igyekezett rászorítani magyar kollégáját. Érthető módon Lónyay ennek mereven ellenállt, hiszen szívós munkája eredményeként a magyar küldöttség tagjai éppen hogy csak kezdtek hozzászokni a 28% gondolatához (hivatalosan szeptember 6-án fogadták el ezt az arányt). Becke előtt nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy Magyarország ennél nagyobb áldozatra nem képes. Az osztrák pénzügyminiszter viszont arra intette Lónyayt, hogy 2 százalékért, amely mindössze 4 millió forint többletkiadást jelentene a magyar fél számára, kár lenne a kiegyezés ügyét zátonyra futtatni. Végül a tanácskozás a további egyeztetések szükségességének a kimondásával fejeződött be.19 Lónyay már másnapra új tervvel állt elő, hogy valamilyen áthidaló megoldást találjon és elkerülje Becke követelésének teljesítését: a 28% megtartásáért cserébe hajlandó lett volna lemondani az éppen hogy csak beterjesztett praecipuum eszméjéről. Az államadósságok körébe pedig javasolta felvenni a földtehermentesítés költségeit is. Tisztában volt azzal, hogy a kvótaarány ismételt módosítása súlyos presztízsveszteség lenne számára a magyar küldöttség és a hazai közvélemény előtt, hiszen ekkor még a 28%-ot sem sikerült megnyugtatóan keresztülvinnie a bizottságon. Kapkodására azonban jellemző, hogy e javaslatára még aznap estig, Deákhoz való indulásáig táviratos választ kért kollégájától. A gyors felelet egy udvarias elutasítás formájában meg is érkezett: „Éppen imént kaptam meg becses levelét, amely újabb bizonyítéka az Ön szellemi kitartásának és nemes igyekezetének, azért hogy a nehéz helyzetből kilábalhassunk. Ezt becsülnöm kell, mégha nekem ezért kemény diókat is kell feltörnöm. Természetesen az ön unifikációra vonatkozó elképzelésének a megvitatása stante pede [tüstént] nem áll módomban, így chemin faisant [út közben] nem tehetek mást, mint átgondolom azt. Másfelől viszont arra kérem, hogy a praecipuum-17 Lónyay Menyhért Andrássy Gyulához, 1867. aug. 21. Közli: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 173. 18 Andrássy tervét a magyar küldöttség előtt csak szeptember 6-án ismertette: Csengeiy Antal jegyzetei, 1867. szept. 6. Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 138-139.; Lásd ehhez még: Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. Bp. 1910. 1. köt. 369-370. 19 MR. 30. Aug. 1867. Die Protokolle, i. m. 415-419.
