Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Cieger András: Az alkudozás küzdőterei. Lónyay Menyhért szerepe az 1867-es gazdasági kiegyezésben 1377

AZ ALKUDOZÁS KÜZDŐTEREI 1379 lentette, hogy az átláthatóság és a költségcsökkentés érdekében a birodalom 99 féle, eltérő törlesztési rendszer mellett forgalomban lévő állampapírjait tőzsdei árfolyam szerinti egységes kamatozású évjáradéki adóssággá (Rente) alakítják át. Lónyay ezen elgondolását összekapcsolta a monarchia pénzrendszerének megreformálásával (pl. a franciaországihoz igazított új pénzláb meghatározása, a valutarendszer rendezése), valamint a bank- és hitelrendszer átstrukturálásával és hazai törvényi szabályozásával.5 A később saját maga által is merésznek és radikálisnak mondott program megvalósításához azonban egyik fél részről sem volt meg a kellő politikai akarat.6

Lónyay erre legkésőbb júliusban rá kellett hogy ébredjen. Árulkodó jele volt az egyöntetű elutasításnak már az uralkodó magatartása is. Ferenc József ugyanis miután meghallgatta egy órás beszámolóját pénzügyi terveiről, a politikai nehézségekről kezdett el beszélni előtte. „Azzal bocsátott el, hogy szükséges jól megfontolni a célt, melyet elérni akarunk, de azután azt, mit határozunk, következetesen és kellő eréllyel kell kivinni igyekezni. A Schwarzenberg-elv él benne úgy látszik, a szigorú következetesség azonban mégis saját politikájának csak időszakonként volt jelszava s csak addig, míg a követett cél elérhetetlensége már nagyon is be volt bizonyítva." - értékelte meglehetős keserűséggel Lónyay az uralkodó válaszát.7 Egy héttel később pedig Andrássy levelét vehette kézhez. A közjogi kiegyezést rögzítő 1867. évi 12. törvénycikk elfogadását és a koronázást követően a közös érdekű ügyek megvitatására a két birodalomfél országgyűlése bizottságot küldött ki. A tanácskozások megkezdése előtt a miniszterelnök körültekintő eljárásra intette a Bécs melletti Vöslauban időző pénzügyminiszterét: „A reductió kérdését gondold meg jól és vigyázz, nehogy az initiativát egyenesen a magyar kormánynak tulajdonítsák. A deputatió maga is reá fog jönni ha majd a számok világosan beszélnek. A császár nézeteit ismered, azok nem változtak. Beust azonban igen nagy tűzzel vitatta irányomban azt, hogy a deficitet csak új kölcsönnel lehet fedezni és bevárni még majd az adóképesség növekednék. Azonban szokása szerint az első pár ellenvetésre azonnal engedett félig-meddig. Jó lesz, ha vele beszélsz, de csak ha Beckével tisztában leszel."8 Andrássy óvott attól, hogy a közvélemény és a külföld a magyar kormánynak tulajdonítsa azokat a tervbe vett konszolidációs intézkedéseket, amelyek végső soron megsértik az államnak hiteleket nyújtó intézmények jogait (hisz az állam a konverzió révén egyoldalúan módosítaná a kölcsönszerződéseket) és ez-5 Programját részletesen kifejti: Lónyay Menyhért: Közügyeinkről II. A Bankügy Bp. 1875. 166-203. Lónyay koncepciójának gazdasági realitását megítélni meglehetősen nehéz feladat, hiszen elképzelései csak részlegesen valósulhattak meg. Mái' a korabeli szakirodalom értékelése is jelentősen eltért e tárgyban. Míg Halász Imre tanulmányában megvalósíthatónak vélte (Pénzügyeink hanyatlásának okai. Nemzetgazdászati Szemle, 1874. 1. Köt., december, 241-287.), addig Pólya Jakab „egy nagyszerű pompás légvárként" jellemezte Lónyay tervét (Magyarország államadósságai. 1. Rész Nemzetgazdasági Szemle, 1882. Jan. 38-58.). 6 Lónyay: A Bankügy, i. m. 177-178. 7 Lónyay-napló, 1867. aug. 2. MOL Filmtár, 37154. A kihallgatásra július 18-án került sor. Értelmét megváltoztatva idézi: Deák Ferenc beszédei, i. m. 5. köt. 144-145. (Kónyi félmondatok kihagyásával úgy alakította át a szöveget, hogy abból eltűnt Lónyay kritikai megjegyzése. Nála az uralkodó következetessége nem kérdőjeleződik meg.) 8 Andrássy Gyula Lónyay Menyhérthez, 1867. júl. 24. MTAK Kt. Ms 5304/45.