Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Paál Vince: A diplomácia "konyhájában". Gratz Gusztáv a bresztlitovszki béketárgyalásokon 127
GRATZ GUSZTÁV A BRESZT-LITOVSZKI BÉKETÁRGYALÁSOKON 133 Gratz gyermekkorától diplomáciai pályáról álmodott, szívesen ment volna a bécsi Konzuli Akadémiára, az azzal járó költségek viselését azonban családja anyagi helyzete nem tette lehetővé. Érdeklődése érthető módon elsősorban az újkori történelem, a politika, az államtudományok és a nyelvtanulás felé fordult. A német és a magyar mellett tizenhét évesen nehézség nélkül olvasott franciául, és autodidakta módon elsajátította az angol nyelvet is. Amikor a külügyminisztérium kereskedelempolitikai osztályfőnökeként a Konzuli Akadémia is neki volt alárendelve, egyfajta elégtételt érezhetett, hogy ha kerülő úton, véletlen révén is, de sikerült elérnie fiatalkori célját.8 Talán nem véletlen, hogy emlékirataiban meglehetősen nagy terjedelmet szentel a breszt-litovszki és a bukaresti tárgyalásokon szerzett élményeinek, amelyeket memoárjában ő maga is élete egyik legérdekesebb eseményének nevez. A breszt-litovszki béketárgyalások több résztvevője is hagyott hátra emlékiratot, amelyben hosszabban-rövidebben említik ezt az eseményt.9 Richard von Kühlmann német külügyminiszter nem túl nagy terjedelmű visszaemlékezéseiben nem foglalkozik részletesen a breszt-litovszki eseményekkel, Gratz nevét nem is említi. 1918. február 8-ai keltezésű, Hertling birodalmi kancellárnak küldött jelentésében viszont beszámol Ottokar von Czerninnek, a Monarchia külügyminiszterének és Gratznak a német és orosz álláspont közötti közvetítéséről.10 Max Hoffmann tábornok könyvében sem fordul elő Gratz neve. Lev Trockij külügyi népbiztos sem szól Gratz kísérletéről, hogy a megfeneklett tárgyalásokat az elvi álláspontok kikapcsolásával mégiscsak sikerüljön a megegyezés irányába terelni. Czernin emlékirataiban röviden szól arról, hogy Gratz ötletére tárgyalt Trockijjal, annak kipuhatolására, vajon lehetséges-e a megegyezés. 1918. február 6-ai bejegyzéssel írja, hogy Trockijhoz magával vitte Gratzot is, „aki minden vele szemben támasztott elvárásomat túlszárnyalta".11 Pokorny Hermann alezredes nem volt beavatva azokba a magánmegbeszélésekbe, amelyek Czernin, Trockij és Gratz részvételével folytak, így természetesen nem is tudhatott Gratz megegyezési javaslatáról. Az osztrák-magyar diplomáciai küldöttséggel kapcsolatban azonban megjegyzi: „feje gróf Czernin külügyminiszter volt, annak esze Gratz Gusztáv követ".12 *** 8 Familiengeschichte mit einer bis zum Jahre 1919 reichenden Autobiographie. 70-71. ÖstA, Kriegsarchiv, Sammlungen, Nachlässe. B.U.C./19 Nr. 2. 9 Richard von Kühlmann: Erinnerungen. Heidelberg, Schneider, 1948.; Max Hoffmann: Die Aufzeichnungen des Generalmajors Max Hoffmann. Bd. 1-2. Hrsg. von Karl Friedrich Nowak. Berlin, Verlag für Kulturpolitik, 1929. Ez a kötet magában foglalja Max Hoffmann tábornok Der Krieg der versäumten Gelegenheiten c. művét is (München, Verlag für Kulturpolitik, 1923).; Ottokar Czernin: Im Weltkriege. Berlin-Wien, Ullstein, 1919.; Lev Trockij: Eletem. Ford. Dandé Krisztián. Az előszót és a jegyz. írta Kun Miklós. Debrecen, Kossuth, 1989.; Pokorny Hermann: Emlékeim. A láthatatlan hírszerző. Szerk. Bakonyi Péter. Budapest, Petit Real, 2000. 10 Der Friede von Brest-Litowsk. Ein unveröffentlichter Band aus dem Werk des Untersuchungsausschusses der Deutschen Verfassungsgebenden Nationalvereammlung und des Deutschen Reichstages. Bearb. von Werner Hahlweg. Düsseldorf, Droste, 1971. 506. 11 Czernin: i. m. 335. 12 Pokorny: i. m. 91.
