Századok – 2006
KRÓNIKA - Puskás Júlia (Gyáni Gábor) 1335
KRÓNIKA 1337 Az 1984-ben általa szervezett tanácskozásra készített előadásában szólt először külön is a mikroszintről: különös gonddal vette szemügyre szülőfaluja, Szamosszeg, amerikai kivándorlóit (és visszavándorlóit) és az általa készített nagyszámú oral history interjú tényanyagát szembesítette a levéltárak dokumentumaiból kihámozott tényekkel. Puskás Julianna volt a magyar történészek közül talán az első, aki élt az oral history adta páratlan forráslehetőséggel a közeli történeti múlt búvárlása során. Az évek hosszú során magnószalagra vett megannyi interjúnak azonban legföljebb a töredékét építhette be egyre sokasodó történeti tanulmányaiba E páratlan forrásanyag további sorsa azonban ismeretlen és legalábbis bizonytalan Puskás Julianna halálát követően. Az egyre jobban elhatalmasodó betegségével dacoló történész az ekkor megkezdett úton haladt tovább, célul tűzve maga elé az újabb szintézis megalkotását, amire egy amerikai felkérés is ösztönözte őt. Az 1990-es évek elején eltávozott az MTA Történettudományi Intézetéből, hogy nyugdíjba vonulásáig a Teleki Intézet munkatársaként, azt követően pedig egy ideig az ELTE ВТК Amerikai Intézet külső óraadóadó tanárjaként dolgozzon tovább. Végül visszavonult otthona magányába, hogy a kilencvenes évek végén újabb nagy művet tegyen le az asztalra. A 2000-ben a New York-i Holmes & Meier kiadó Ellis Island Series sorozatában megjelent munka (Ties That Bind, Ties That Divide. 100 Years of Hungarian Experience in the United States) méltó betetőzése volt Puskás Julianna több mint három évtizedes kivándorlástörténeti kutatásainak. Nemcsak azzal lépett túl e könyvével 1982-es munkáján, hogy immár az amerikai bevándorlás 1940, sőt 1956 utáni történetét is elbeszélte benne; újdonság volt a munka azért is, mert a korábban meghatározó struktúratörténeti narratívát — a személyes források adataira alapozva — mikrotörténeti síkon gazdagította tovább. A könyv minden kétséget kizáróan hosszú időn át referenciaként fog szolgálni a témát illetően a nemzetközi történeti irodalomban, ami mindent elárul Puskás Julianna történészi életművének kimagasló értékéről. Puskás Julianna folyton remélte, hogy idővel követői is akadnak, akik az amerikai magyar kivándorlás kutatásának szerteágazó terhét megosztják vele; ez végül nem következett be. Talán azért is, mert érett alkotói korszakában nem tanított az egyetemen, nem jöhetett tehát létre körülötte egy olyan tanítványi kör, amiből utóbb kinőhetett volna a magyar migrációtörténet-írás iskolája. Elete utolsó egy-másfél évtizedében, magára maradva, abban lelte az örömét, hogy digitális adatbankot épít a több évtizedes szorgos gyűjtőmunkával felhalmozott történeti forrásanyag feldolgozásával. Az amerikai magyar protestáns templomok adatbázisát építgetve arra törekedett, hogy kép és szöveg kombinálásával örökítse meg a ma már gyakorta idegenek kezén lévő volt amerikai magyar közösségi épületeket és intézményeket. Úgy távozott el közülünk a kirobbanó szenvedélyességéről és nem szűnő életvidámságáról ismert Puskás Juci, hogy ez az utóbbi vállalkozása végül befejezetlen maradt. Azzal őrizhetnénk meg méltó módon e nagy történész emlékét, ha akadna valaki, aki folytatná és befejezné torzóban maradt utolsó nagy projektjét. Gyáni Gábor
