Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
HELYI HATALOM AZ 1956-OS FORRADALOMBAN 1287 vették az apparátus vezetését. Ez utóbbi esetben közigazgatási funkciójukhoz politikaiak is társultak. A korábbi legfőbb tisztségviselőket — a politikai komisszár funkciót betöltő, az esetek többségében más településről odahelyezett elnököt — ha önként nem távoztak, leváltották, alacsonyabb beosztásba helyezték, esetleg szabadságolták. A forradalmi bizottságok testesítették meg a helyi végrehajtó és törvényhozói hatalmat, felügyelték az erőszakszerveket, képviselték a forradalmi törvényességet, és őrködtek a közerkölcsök felett. E sokirányú feladatkört a helyiek mérvadó csoportjainak bizalmából élre került néhány ember látta el. Elvileg ugyan a teljes forradalmi bizottság ellenőrizte őket, a gyakorlatban azonban az ellenőrző funkció nem működött: hiányoztak a feltételek — a tapasztalat, a szakértelem, a keret, a hatáskör stb. — az ellenőrzés gyakorlásához. A forradalmi bizottságok átmeneti időre korrigálták a tanácsrendszer hibáit, de természetszerűen nem lehettek a majdani szakapparátus és a képviselőtestület „őssejtjei": speciális feladatok elvégzésére kapták a „néptől" mandátumukat. A forradalom jellegénél fogva óhatatlanul egy leegyszerűsített, differenciálatlan hatalomgyakorláshoz vezetett, ami a feladatok sokfélesége és bonyolultsága miatt tartósan nem állhatott volna fenn. A fenti folyamatnak negatív olvasata is lehetséges: „Az új szervek rendkívül képlékeny, folyékony, rendkívül heterogén politikai és szociális erőket összetartani igyekvő szervezetek voltak. Az átfogó politikai programhoz szükséges minimális egység szintjére szinte soha nem tudtak eljutni. Belső, ellentétes indítékú és célú csoportjaik egymás ellenőrzésére és a többieknek a hatalomból való kiszorítására törekedtek."15 3 November első napjaiban a Nagy Imre-kormány a semlegesség deklarálásával és a Varsó Szerződés megszüntetésével bizalmat keltett maga iránt. Az addigra már többszörös átalakuláson keresztülment helyi forradalmi szervek stabilizálódni látszottak. A kormány közeledett nézeteikhez, elvárásaikhoz, ami táplálta a konszolidációs reményeket. A legtöbb helyen felfüggesztették a sztrájkot, és az addig magukat a régi-új helyi közigazgatás ellenfelének tekintett forradalmi csoportok igyekeztek felajánlani szolgálataikat a vezetésnek, a kormányt pedig a korábbi kritikus megjegyzések helyett támogatásukról biztosították. E konszolidációs igényt az a felismerés szülte, hogy rend, szervezettség nélkül előbb-utóbb állandósul a káosz. Minél inkább törekszünk az általánosításra, annál hamisabb lesz a kép: a generalizálás közben ugyanis elszürkülnek a települések, és a benne lakók forradalom alatti élete is unalmas sémák illusztrációjává satnyul. A helytörténet és a személyiségtörténet kombinációja adhatná vissza igazán az 1956-os forradalom lényegét, azonban még igen messze vagyunk attól, hogy a több ezer kis mozaikkockából kirjazolódhasson előttünk 1956 tablója. Ennek egyik példaszerű darabját Tyekvicska Árpád készítette el Nógrád községről írott munkájával: szociológiai módszerekkel mutatta ki a forradalom alatt élre kerültek közötti rokoni és ismerősi kapcsolatokat.15 4 153 Molnár: i. m. 108. 154 Tyekvicska ArpácL: Helyi forradalom. Önszerveződés Nógrád községben 1956-ban. Szociológiai Szemle, 1992. 2. sz. 61-84. Uő: Helyi forradalom. Társadalmi önszerveződés a Rétsági járásban 1956-ban. In Paraszti kiszolgáltatottság - paraszti érdekvédelem, önigazgatás. Gyula, 1994. Békés Megyei Levéltár, 264-274.
