Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
HELYI HATALOM AZ 1956-OS FORRADALOMBAN 1285 Nem állja meg a helyét az a vélekedés, miszerint a forradalmi bizottságok a valódi forradalmiságot képviselő munkástanácsokkal szemben csak helyi irányítási szervek, tanácspótlékok voltak: a „központ stabil háttere". Kozák Gyula szerint a törvényes struktúrába beilleszkedő nemzeti bizottságok „a forradalom fő áramlatához kapcsolódva fejtették ki tevékenységüket, tehát igyekeztek követni a központ [?!] utasításait, részben a forradalom célkitűzéseit megkísérelték lefordítani a helyi közösség nyelvére [?!], vagyis [?!] a lokális problémákra igyekeztek meg választ adni. Természetesen túl azon, hogy a közigazgatási rutinfeladatokat elvégezték."15 0 Ez az általánosító összegzés csak annyiban igaz, hogy minden helyi szervet elsősorban saját megoldandó problémái foglalkoztatnak. Rossz beidegződésnek tűnik minden történelmi kérdésre a (feltételezett) hatalmi központból kiindulva keresni a választ, különösen akkor, amikor a felsőbb irányítás léte igen csak megkérdőjelezhető. Az emberek a „központról" kialakított véleményüket vágyaikhoz igazították, s ennek a több irányból érkező nyomás hatására lassan mozduló, tétova Nagy Imre-kormány nem felelt meg. Ez bizonyítja folyamatosan átalakulása —jobbra tolódása — is, amelyre a forradalom történései, szóvivőinek tanácsai és a delegációk beszámolói kényszerítették. A sokcentrumú, irányítatlan forradalomnak nem volt „fő áramlata", hacsak nem tekintjük annak, hogy az emberek többsége diktatúraellenes volt, és fel akarta számolni az ország függését a Szovjetuniótól. Ennek mindig is meglévő nemzeti vágynak a kielégítésére a forradalom lehetőséget teremtett, de a megvalósítás módjára vonatkozó elképzelések kiforratlanok voltak, s nem mentek át a szélesebb nyilvánosság szűrőjén. Az október 23-át követő heteket egyszerre uralta a káosz, és jellemezte a rendteremtés igénye. Különféle politikai nézetek, világfelfogások kavarogtak, amelyek leginkább a helyi forradalmi szervekben, vagy e szervek révén jutottak nyilvánosság elé. Valójában a forradalmi bizottságok a közigazgatásnál jóval szélesebb tevékenységi kört fogtak át: a közéleti demokrácia fórumai voltak. Számos vidéki településen október 26-a volt a földindulás napja: ekkor került sor a legtöbb tömegmegmozdulásra, s ekkor alakultak meg a legtöbb helyen a forradalmi szervezetek. Nagy Imre október 28-i, a rádióban délután sugárzott, az események megítélésében fordulatot hozó beszédében mintegy legalizálta „az önkormányzati hajlamot": „A kormány felkarolja a nép kezdeményezésére létrejött új, demokratikus önkormányzati formákat, s arra fog törekedni, hogy azokat beiktassa az államigazgatásba".151 E kijelentés csak akkor befolyásolta volna a helyi forradalmi önigazgató szerveket, ha rá lettek volna utalva a kormányra, ha a kormánynak tekintélye lett volna előttük - ha a kormány legális lett volna. Egyik sem állt fenn. A hatalomcsere ekkor már a legtöbb településen napok óta zajlott. A forradalom alatt a pártközpontban folyó hatalmi csatározások lényegében nem érintették a helyi közigazgatást és a közéletet. Vidéken egyre inkább a Budapesten történtektől függetlenül alakult át a hatalmi és irányítási struktú-150 Kozák Gyula: Szervezetek az 1956-os forradalomban. In: Évkönyv VIII. 2000. Magyarország a jelenkorban. I. m. 236. 151 A forradalom hangja. I. m. 132.
