Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Standeisky Éva: "Forradalomcsinálta népképviseletek" Helyi hatalom az 1956-os forradalomban 1235
1266 STANDEISKY ÉVA i rekkel. Vas megye központjában október 27-én Nemzeti Bizottság vette át a teljhatalmat (s talán másfél, két napig birtokolta is). Létrehozói a megye reformer kommunista vezetői, a Hazafias Népfront elnökségének tagjai — kommunisták és „társutasok": az 1948-ban elsorvasztott pártok alkalmazkodói — voltak, valamint azok a szakszervezetiek, munkások és értelmiségiek, sőt kisiparosok és „egyháziak", akiket ők választottak ki annak bizonyítására, hogy szervezetük a lakosság egészét képviseli. A Nemzeti Bizottság befolyása alá vonta a közigazgatási és erőszakszerveket, megegyezett a szovjet laktanyák parancsnokaival; elfogadta a népköveteléseket, és ígéretet tett arra, hogy eljuttatja őket a kormányhoz. A szombathelyi fiatalok szervezete, a Forradalmi Munkás és Ifjúsági Bizottság már aznap bírálta az új hatalmi szervet. „Aki vétett hivatali hatalmával, visszaélve a nép ellen, maradjon ki a Nemzeti Bizottságokból, bűneikért a törvény előtt feleljen, új népi törvényeink szerint" - olvasható röpiratukban.8 4 A Nemzeti Bizottság az október 28-ai politikai fordulat után kiállt a „Nemzeti Kormány" mellett, amit sokan — főként a helyi fiatalok — visszalépésként érzékeltek. A Nemzeti Bizottság kényszeredetten védekezett: „Amit a nép kíván - teljesül! Ahhoz, hogy az életszínvonal emelkedjék, legelőször élni kell! Ahhoz, hogy szabadabbak legyünk, nem szűk koporsó, hanem demokratikus haza kell! Ahhoz, hogy ifjúságunk követelései teljesüljenek, a legrosszabb a testvérharc, a legjobb az összefogás, az egység! A Központi Vezetőség és a Nemzeti Kormány azt hajtja végre, amit a magyar nép akar!"8 5 A szombathelyi Forradalmi Munkás és Ifjúsági Bizottság különleges képződmény volt. Nem csupán azért, mert intézményesíteni tudta a helyi forradalmat elindító fiatalok lelkesedését, hanem összetétele, vezetése más volt, mint a többi ifjúsági tömörülésé. Nem diákszervezetként, nem fiatal értelmiségi csoportosulásként működött, mint Budapesten a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, vagy Miskolcon a Diákparlament, hanem területi alapon próbálta összefogni a város fiataljait. Létrehozói munkások voltak. A helyi diákok szervezete is a zömmel munkásokból álló Megyei Ifjúsági Forradalmi Bizottság alá tartozott. A testület tizenhét tagja közül tizenegyen munkások lehettek.8 6 „Befészkelték" magukat a Magyar-Szovjet Társaság helyiségeibe, igénybe vették az ott található hangosítót. Vezetőjük egy huszonhét éves, normásként dolgozó munkás volt. A belügyi nyomozó hatóságok az ő nevéhez kötötték a nyomda megszállását, ahol az általa (is) összeálb'tott követelések megjelentek. Két legközelebbi munkatársa géplakatosként, illetve cipőgyári munkásként dolgozott. Nézeteik konzervatívok, két fő elemük: a keresztény hit és a szociális elkötelezettség. Be kí-84 Uo. 540. 85 Uo. 541. A „magyar nép", mint a szombathelyin túl az országos példák is mutatják, nem volt ebben ilyen biztos. A Savaria Gimnázium keményhangú, számonkérő röpiratot intézett az új városi vezetéshez: „Tájékoztassanak bennünket a helyi Nemzeti Bizottság rendelkezéseiről, terveiről, tagjainak politikai múltjáról." A város diákjai tanáraikkal sem voltak kíméletesebbek. „Személyi felülvizsgálást követelünk az igazgatóságban, illetőleg a tanári karban az ifjúság meghallgatásával" - olvasható a Nagy Lajos Gimnázium Ifjúsági Tanácsának röpiratában. L. Uo. 542, 543. 86 Az óvatosság a belügyes forrásnak szól, amely szerint öt munkásból, egy kisiparosból, öt huligánból, egy tanítóból, egy értelmiségiből (?!) és négy „egyéb"-ből állt a bizottság. L. ABTL, V-150, 378.
