Századok – 2006
TANULMÁNYOK - J. Nagy László: Magyarország és az arab térség (1955-1957) 1149
1158 J. NAGY LÁSZLÓ a magyar felkelést leverték illetve a szuezi háború kirobbant, Sukri al-Kuatli szíriai elnök éppen Moszkvában tartózkodott. A vele folytatott tárgyalásokról kiadott közös közlemény volt az első olyan, szovjet vezetők által aláírt hivatalos dokumentum, amelyben szó esett az algériai nép önrendelkezési jogáról. A szovjet magatartás változása a közel-keleti események következménye, s ez nyugtalanította a moszkvai francia nagykövetet.40 Komoly hatással volt az arab közvéleményre Bulganyin szovjet államfő november 5-i levele az izraeli, az angol és a francia miniszterelnökhöz. A levélben megpendített katonai csapás lehetősége, illetve az Izrael állami létének veszélyeztetettségére történő utalás, még ha minden bizonnyal blöff volt is, komoly pszichológiai nyomást jelentett a címzettek számára, akik egyáltalán nem bagatellizálták el azt. Az angol közvélemény számára a levél egyértelműen bizonyította, hogy a Szovjetunió határozottan támogatja Egyiptomot és az arab nacionalista mozgalmat. „Meggyőződésünk — írta a tunéziai Asz-Szabah című lap november 7-én —, hogy a »Bulganyin bomba« tette lehetővé a gyors eredményt"4 1 - ti. a harcok beszüntetését. A lap véleményét megerősítette a francia belügyminiszter egyidejű feljegyzése is: „A Párizsnak és Londonnak címzett szovjet jegyzék különösen a legfelvilágosultabb nacionalisták figyelmét keltette fel. Valójában úgy vélik, hogy az egyiptomi francia-brit tűzszünet az orosz »ultimátum« következménye".4 2 Ezekben a napokban Egyiptomban és általában az arab világban a Szovjetunió népszerűsége csúcsán volt, a Nyugat presztízse pedig a mélypontra zuhant. A legfantasztikusabb hírek keringtek arról, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország hány ezer önkéntest küld Egyiptom megsegítésére. Port Szaíd védelmét a második világháborús sztálingrádi és leningrádi harcokhoz hasonlították.4 3 Moszkva és Kairó néhány héten keresztül lebegtette az önkéntesek problémáját. Küldésüket attól tették függővé, hogy a brit-francia-izraeli csapatok az elfoglalt területen maradnak-e. Amikor december 8-án döntés született a kivonásukról, a szovjet kormány is úgy nyilatkozott, hogy nem küld önkénteseket. Az egyiptomiak csak a keleti blokkból jött híreknek adtak hitelt. „A hírműsorok idején, figyelmen kívül hagyva az elsötétítést — írja emlékirataiban egy kairói kortárs — a terek megteltek emberekkel. Ott tolongtak az újságosbódék körül, hogy hallgassák a moszkvai és a pekingi rádió arab nyelvű adását. Egyedül ezeket az adókat fogadták el hitelesnek".4 4 A magyar követ beszámolója is ezt erősítette meg: „Egyiptomban a nyugati hírügynökségeknek nincs hitelük. A széles közvélemény a szocialista tábor, a Szovjetunió és Kína iránti szeretete folytán, bizonyos mértékig még a valóban 40 Maurice Dejean moszkvai francia nagykövet levele Pineau-nak (1956. november 14.). Közli: DDF 1956. Ш. köt. 319-320. 41 Centre des Archives d'Outre-Mer (CAOM, Aix en Provence), Afrique du Nord, Secretariat général du gouvernement, Présidence du Conseil, Articles et documents. 36H1. sz. 42 Bizalmas feljegyzés (1956. november 7.). CAOM, Ministre de l'Intérieur, Monde Arabe, Affaires de Suez 1956-57. 81F992. sz. 43 Bourse Égyptienne, 1956. november 7., 8., 15. ; Journal d'Alger, 1956. november 5. 7. 44 Didar Fawzy-Rossano: Mémoires d'une militante communiste (1942-1990). Du Caire à Alger, Paris et Genève. Paris, L'Harmattan, 1997. 104.
