Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123

A POLITIKAI RENDŐRSÉG PÁRTELLENŐRZÉSE (1954-1958) 1145 mik indokolták a változtatásokat, illetve hogyan értelmezhető a párt ellenőrző funkciója, milyen formái voltak ennek, és főleg, beszélhetünk-e valódi ellenőrzésről (irányításról) a politikai rendőrség pártellenőrzése kapcsán? A vizsgált időszakban három PB határozat foglalkozott a kérdéssel és ezek alapján megállapítható, hogy alapvető, lényegi változás nem történt 1954 és 1958 között. A struktúrát a desztalinizációs folyamat eredményeként megszületett 1954. évi határozat alakította ki, amelyet 1956-ban a KV ellenőrző tevékenységével egészítettek ki, s az 1957. évi módosítás gyakorlatilag „csak" megismételte a korábbi határozatot. Megfigyelhető, hogy az 1956. évi „kiforrott" határozat a korábbi határozat kimaradt részeivel egészült ki, tehát előkészületben, javaslati formában már 1954-ben kész volt a későbbi szerkezet. Ügy tűnik, hogy az SZKP XX. kongresszusának „tapasztalatai", a moszkvai változások is alátámasztották a BM pártellenőrzésben a KV szerepvállalását. Bár természetesen kezdettől fogva (1945) megvoltak azok a „szereplők" (területi, belügyi pártszervek, adminisztratív osztály/ok, a KV a KV Titkársága stb.), amelyek a későbbi pártellenőrzés szervei lettek, de Péter Gábor politikai rendőrségének pártellenőrzése összehasonlíthatatlan a később kialakult rendszerrel. Ebből a szempontból az 1954. évi határozat meghozatala önmagában is jelentős politikai tett. Ennek és az 1956. évi határozatnak az indoklása a törvényesség betartását, vagyis a korábbi törvénytelenségek megakadályozását, a Rákosi-korszaktól való elhatárolódást demonstrálta. Az 1957. évi határozat pedig már az „ellenforradalom" elleni fellépésre helyezte a hangsúlyt, s megszületését is a forradalomnak „köszönhette". Közös elem bennük, hogy mindegyik biztosítékot akart adni a korábbi időszak traumáinak megismétlődésével szemben. A politikai rendőrség pártellenőrzésében a területi pártbizottságoknak, illetve azok első titkárainak biztosítottak jelentős szerepet. Míg a politikai osztályok szerepe fokozatosan csökkent, illetve a forradalom után újjászervezett osztályok nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet — talán mintha feleslegessé is váltak volna —, addig a területi pártszervek és a belügyi szervek pártszervezeteinek szerepe nőtt. Az első határozat ugyan „csak" a területi pártbizottságok első titkárainak adott lehetőséget az államvédelmi munka ellenőrzésére, az 1956-os ezt gyakorlatilag kiterjesztette a legfelsőbb pártszervekre (KV) is. A testületi (pártbizottsági) ellenőrzés azonban továbbra is csak a belügyi szervek pártszervezeteire terjedt ki. Az adminisztratív osztályok a politikai osztályokat, és a párthatározatok végrehajtását, a KV Adminisztratív Osztálya pedig a politikai apparátus, a belügyi és a területi szervek pártszervezeteit ellenőrizte. Az egyetlen jelentősnek mondható változtatás az volt, hogy káderkérdésekben vita esetén az első két határozat a BM-nél hagyta a döntési jogot, ez viszont 1957-ben átkerült a felsőbb pártszervek hatáskörébe. A párt ellenőrző funkciójának értelmezésekor alapvetően az a kérdés, hogy a legfelső pártvezetésnek, a hatalomnak mi volt a célja. Csupán a párt általános irányvonalának a politikai rendőrség keretein belül történő biztosítása, vagy ezen túlmenően, az operatív, „szakmai" munka figyelemmel kísérése, netán befolyásolása is? A hatalom a párt által kitűzött célok, a párt irányvonalának a párttagokon keresztül történő biztosítására törekedett, nem volt célja a „kézi vezérlés". Czinege szerint a forradalom előtt a vezetés párthatározatok-