Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Krahulcsán Zsolt: A politikai rendőrség pártellenőrzése 1954-1958 1123
A POLITIKAI RENDŐRSÉG PÁRTELLENŐRZÉSE (1954-1958) 1139 ről támadnak, belülről pedig dicsérnek".4 8 A régi államvédelmisek által érzékelt „kettősség" a kádári vezetésnek a fegyveres testületek — elsősorban az AVH állománya — iránti ambivalens „érzéseiből" táplálkozott. Kádár elsődleges célja saját politikai sülyának növelése, a stabilitás, a (látszólagos) szuverenitás megteremtése volt, valamint a Moszkva előtti megfelelés, bizonyítás. Úgy vélte, nélkülözhetetlen egy politikailag megbízható fegyveres erő, amely végrehajtja a kormányzat utasításait, de maga nem válik a politika iránjátójává. Az önmagát szovjet támogatással reaktiváló, független fegyveres és politikai erőt képviselő AVH viszont veszélyes, hiszen megbízhatósága, engedelmessége a múlt tapasztalatai szerint erősen kétséges. Ráadásul csak fokozná a rendszerrel szembeni ellenállást, gyűlöletet. Kádárnak tehát a saját hatalma megteremtése és biztosítása miatt vált feltétlenül szükségessé e szervezet felszámolása. Természetesen az új pártvezetés nem magát a politikai rendőrség intézményét, hanem csupán annak szervezeti, hatásköri, „politikai" különállását kívánta megszüntetni.4 9 Kádárnak a politikai rendőrségen belül (is) ki kellett építenie társadalmi bázisát, de felismerte, hogy nincs más támasza, mint a „rákosista" garnitúra második-harmadik vonala, miközben éppen tőlük akart minél előbb megszabadulni. Kádár tudta, azokra kell támaszkodnia, akiktől egyúttal tartania is kell. Egyfajta belügyi elitváltást szorgalmazott, akik 1953 után kerültek a politikai rendőrséghez, azokra kívánt támaszkodni. „A magunk számára figyelmeztetőül szolgál, hogy a vizsgálati és nyomozó szervek tisztikarát ne vegyük át. De azok között is voltak tisztességes emberek, akik 1953 után kerültek oda. [...] A hatóság ne működjék, de a volt beosztott dolgozhat valahol."5 0 Kádár ellenőrzése alá akarta vonni a politikai rendőrséget, ugyanúgy irányítani-uralni akarta, mint Rákosi, de vele ellentétben ő nem hagyta azt szabadon garázdálkodni, hanem szabályozottan, és a saját, illetve a párt érdekeinek megfelelően akarta felhasználni. Kádár az 1957. tavaszi BM pártaktíván módot talált arra, hogy a „rákosista" belügyi gárdát újból emlékeztesse „bűneire" és figyelmeztesse: ha nem veszi át az „irányvonalat", magatartásával újabb „ellenforradalmat" idézhet fel. Mint mondta: „aki itt a belügyi aktíván itt ült a pártban tulajdonképpen erősebb pozícióban volt, mint mondjuk a budapesti pártbizottság választott tagja lett volna. Volt ilyen avantgardizmus azt mindenki tudja. [...] Én egyetértek mindazokkal az elvtársakkal, akik sürgetik a nagyon gondos felülvizsgálatot és a rendőri tisztikarból eltávolítani az árulókat, vagy az olyan ingadozókat, akik nem érdemlik meg a rendőrtiszti elnevezést. De azt nagyon kérem Önöktől tanuljanak, ne kezdjék el újra azt a szellemet, amiért olyan drága árat fizettünk és amit már 1945-ben elkezdett Péter Gábor. Semmi szín alatt ne taszít-49 Bővebben 1. Szakolczai Attila: A fegyveres erőszakszervek restaurálása 1956-1957 fordulóján. In: Évkönyv. I. m. 18-60. 50 Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1956. november 21-i ülésének jegyzőkönyve. Közli: Az MSZMP ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. köt. i. m. 71-94. 51 Kádár felszólalása a BM pártaktívájának értekezletén (1957. április 20.). Kivonat az 1957. április 20-án megtartott 3M pártaktíva jegyzőkönyvéből. Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL), VI. Személyi gyűjtemények, visszaemlékezések - Kádár János (765. fond), 24. ő. е.; Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza, 1956. november - 1989. június. 2. köt. Szabad Tér - Kossuth, Budapest, 2003. 55.
