Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1110 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN szembeszálljon Moszkva akaratával, még az ellenállás látszatától is tartózkodnia kellett. Az MSZMP-ben egyre erőteljesebbé vált 1956 októberének olyan értelmezése, amely szerint az kezdettől fogva ellenforradalom volt. A felkelés tudatos szervezkedés és árulás következtében robbant ki, nem pedig — amint többek között a jugoszlávok is állították — a szovjet típusú rendszer, a néptömegek általános elégedetlensége és elkeseredése miatt. A formálódó koncepció pontosan megfelelt a szovjet sugallatnak. Eszerint a szovjet rendszerű szocializmus elleni nemzeti felkelést „természetesen" a nemzetközi imperializmus nyílt beavatkozása és szándékos provokációja okozta. Az „imperializmus ügynöke" szerepét Jugoszláviára egyszer már — 1948-1949-ben — kiosztották, ezúttal ismét a nemzetközi kommunista mozgalom kiátkozásától tarthattak. Az elmélyülő ideológiai vita, a jugoszláv revizionizmusnak és nemzeti kommunizmusnak mint a Nagy Imre-féle árulás eszmei alapjának elítélése megteremtette hozzá a lehetőséget. Példát mutató és félelmet keltő megtorlásra, a restauráció következetes végrehajtására bátorította a magyar párt- és kormányköröket az önállósodó kínai vezetés is. A kínai kommunisták — a Szovjetunió mindenhatóságát és tekintélyét erősen megrendítő „ellenforradalmi helyzetben" — kedvező lehetőséget láttak a befolyásszerzésre a nemzetközi kommunista mozgalomban és Kelet-Európában.9 5 Mint Tito Hruscsovhoz írott leveléből9 6 kitűnik, a jugoszlávok — érzékelve a veszélyhelyzetet — a „kiátkozási hadjárat" megismétlődésétől tartottak. Szovjet részről erősödő hangon a jugoszláv revízionizmust és a nemzeti kommunizmust kritizálták; jugoszláv oldalról viszont a szovjet hegemonisztikus törekvéseket bírálták. A két vitázó fél közé szorult kádári politika mozgásterét, s a magyar-jugoszláv kapcsolatok alakulását alapvetően ez a nemzetközivé váló összetűzés határozta meg. A magyar pártvezetés Jugoszláviával kapcsolatos politikájának keményedését a nemzetközi körülmények okozták, de nem volt elhanyagolható a Moszkvában intrikáló Rákosi-féle emigránscsoport tevékenysége sem. A szovjet felső vezetésben valóságosan létező és erősnek látszó „ultrabalos" politikai irányzathoz próbálták kötni hatalomba való visszatérési szándékukat. Rákosi a Jugoszláviával szemben kialakult feszült helyzetet olyan módon szerette volna kihasználni, hogy megpróbálta Kádárt is bevonni azok körébe, akik a „véres fasiszta ellenforradalom" kirobbantásában felelősek. A moszkvai emigránsok, az SZKP politikáját befolyásoló körökben amúgy is meglévő erős félelemre építve, úgy próbálták beállítani a kádári vezetést, mint amely „titóista", s a jugoszlávokkal szövetséges Nagy Imre-csoport vonalát érvényesíti.97 Rákosiék kísérlete hamarosan elbukott, mert nem voltak valóságos visszatérési esélyeik. így tehát csak a szovjet vezetésen belüli hatalmi és erőviszony-változásokra számíthattak. Budapesten pedig egyre inkább Kádár János lett a keményvonalas politikus, egyre határozottabb formát öltött a Nagy Imre-kérdés megoldásának módja, s 95 Csen Csien: Peking és az 1956-os magyar válság. In Évkönyv V 1996/1997. 1956-os Intézet. Budapest, 1997. 193-195. 96 Tito levele az SZKP KB-hoz. 1957. február 1. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956-1959. 122-138.). 97 Rákosi levele Hruscsovhoz. 1957. január 9. (A „Jelcin-dosszié" i. m. 148.).
