Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
A MAGYAR-JUGOSZLÁV-SZOVJET KAPCSOLATOK ... 1953-1958 1107 denesetre tudták, hogy Lukács Györgyöt és Vas Zoltánt november 18-án, alighogy elhagyták a követség épületét a jugoszláv misszió autóján, a szovjet és magyar belbiztonsági emberek letartóztatták, noha azt ígérték nekik, hogy bántatlanul hazatérhetnek otthonukba. Ebből már sejteni lehetett, hogy mi fog történni Naggyal és társaival. Vidic és Soldatic, ha előre nem is voltak talán beavatva, feltehetően számoltak azzal, hogy Nagyékat is őrizetbe fogják venni, ha kilépnek a követségről. Mindenképpen szerették volna az általuk hívott vendégeket mielőbb a követségen kívül látni. A magyar-jugoszláv tárgyalások nem voltak igazi tárgyalások. Kádár tudta, hogy mi lesz, s azt is tudta, bármit aláírhat, úgy sem kell betartania. A jugoszlávok legalább saját presztízsüket szerették volna megmenteni. A látszólag kemény tárgyalások ellenére Kádár viszonylag könnyedén belegyezett a kért garancialevél átadásába.83 Münnich Ferenc a fegyveres erők minisztere, a szovjetek bizalmi embere írásban szintén ígéretet tett, hogy Nagyot és munkatársait múltbeli cselekedeteikért nem fogják felelősségre vonni.8 4 Politikai nyilatkozat tételéhez sem ragaszkodtak. A technikai részleteket Soldatic és Münnich beszélték meg. Vidic a tárgyalás során fel sem vetette azt a kérdést, hogy mi történjék abban az esetben, ha valamelyik fél nem tartja be a megállapodást. Annak sincs jele, hogy az általuk szorgalmazott garanciák ügyében a szovjetekkel akár Moszkvában, akár Budapesten tárgyaltak volna. A feszültté vált viszony ezt nem tette lehetővé. A jugoszláv diplomata, miután Belgrádban jóváhagyták a megállapodást, 22-én a követségen Nagy Imréékkel is ismertette a Kádár-féle garancialevélben foglaltakat, bár a levelet magát nem adta át. Nincs nyoma annak, hogy Lukácsék letartóztatásról említést tett volna. A hallottak alapján a felkelés vezetői írásban lemondtak a menedékjogról,, de az autóbusz, amelybe beszálltak nem haza-, hanem a szovjet városparancsnokságra vitte őket, ahol őrizetbe vették, majd másnap repülővel Romániába deportálták valamennyiüket.8 5 November 22-én — a szovjet biztonságiak akciója előtt néhány órával — kétnapos látogatásra Budapestre érkezett Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Emil Bodnára§ miniszterelnök-helyettes, a titkosszolgálatokat felügyelő hadügyminiszter és Walter Roman KB tag, akit Nagy Imre, még a moszkvai emigrációból ismert. Először Szuszlovékkal találkoztak, majd Kádárhoz siettek. Walter Roman még aznap este Kádár és Gheorghiu-Dej megbízásból felkereste a miniszterelnököt, és közölte a két pártvezető javaslatát: Nagy három-négy hónapra vonuljon ki a közéletből, utazzon Romániába, s egy nyilatkozatban tegye közzé, mindezt saját lehatározásából teszi. Nagy az ajánlatot elutasította, s nagyon határozottan megmondta: „... én Magyarországot önként el nem hagyom, legfeljebb elhurcolhatnak, és semmiféle nyilatkozatot sem vagyok hajlandó adni". Élesen tiltako-83 Kádár János levele Kardeljhez. 1956. november 21. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 267-269.). 84 Münnich Ferenc levele Kardeljhez. 1956. november 21. (Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. 274-275.). 85 A menedékjog kérdésére és a Nagy-csoport deportálására 1. Nagy Imre beszámolóját: Nagy: Snagovi jegyzetek i. m. 101-109. Továbbá: Rainer: Nagy Imre. II. k. i. m. 339-355.; Ember Judit: Menedékjog - a Nagy Imre-csoport elrablása. Szabad Tér Kiadó. Budapest, 1989.
