Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1086 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN uniótól.2 0 A jugoszlávok csúcstalálkozóba való beleegyezése és a jelentős szovjet kölcsön közötti összefüggés nem csak az időbeni egybeesés miatt világos. Ugyanakkor a szovjetek nagyon elégedetlenek voltak a Jugoszlávia és a kapitalista világ között fennálló gazdasági kapcsolatok miatt. A jugoszlávok egy sor stratégiai áru — réz és egyéb színesfémek, tengeri hajók stb. — szállítását megtagadták, az Egyesült Államok előtt vállalt „morális kötelezettségeikre" hivatkozva. A szovjet párt- és kormánydelegáció 1955. május végi belgrádi látogatásának előkészítése már hetekkel korábban elkezdődött. A szovjet sajtóban felfüggesztették a jugoszlávellenes kampányt. Az SZKP KB Elnöksége 1956. május 19-én, majd május 23-án és 25-én, három alkalommal is megtárgyalta az előkészületeket. Megvitatták a külügyminisztérium által a delegáció számára összeállított több mint 15 oldalas irányelveket, az érkezéskor, a repülőtéren Hruscsov által elmondandó beszédet, s a közös közlemény szovjet tervezetét. Az irányelvek (direktívák) megtárgyalásakor ismét felszínre kerültek a nézeteltérések a jugoszláv kérdésben. Molotov megismételte, szerinte Jugoszlávia nem szocialista, hanem kapitalista ország, a JKSZ és vezetői nem marxisták, s a Jugoszláviára vonatkozó 1948. évi határozat, amelyet Sztálin jóváhagyott, helyes. „1948-ban a jugoszlávok letértek a népi demokrácia útjáról a burzsoá nacionalizmus útjára. A jugoszlávok gyengíteni akarják táborunkat" - mondotta. Ervelése hatott, az Elnökség tagjai közül néhányan, közöttük Malenkov, Kaganovics és Vorosilov elfogadták álláspontját, főként az ideológiai szigorúság számonkérése tekintetében, de tőle eltérően támogatták a kapcsolatok normalizásását. Többen azonban vitába szálltak a külügyminiszter értékelésével. Elsősorban Mikoján volt az, aki szembefordult Molotowal, kétségbe vonta, hogy Jugoszlávia ne lenne szocialista állam, sürgette a két ország viszonyában szovjet részről elkövetett hibák, mindenekelőtt a Tájékoztató Iroda 1948. és 1949. évi határozatainak korrekcióját. A vita hatására a külügyminisztérium előterjesztésének a pártközi kapcsolatokra vonatkozó részét átdolgozták, elhagyták belőle a jugoszláv pártvezetést egyoldalúan bíráló megjegyzéseket, s azt húzták alá, hogy a „... Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőinek többszöri nyilatkozatai a hűségről a marxizmus-leninizmushoz, és a jugoszláv állam szocialista jellegének határozott védelméről, megteremti az SZKP és a JKSZ közötti együttműködés alapjait." Az Elnökség az átdolgozott irányelveket Molotov határozott ellenzése dacára jóváhagyta. Hruscsov repülőtéri beszédének tervezetét, a pártelnökség tagjai, Molotov kivételével szintén elfogadták azzal, hogy a szakításért a felelősséget L. R Berijára és V Sz. Abakumovra, a katonai elhárítás, a „Szmerzs" hírhedt főnökére, 1946 és 1951 között az állambiztonsági minisztérium vezetőjére kell hárítani, azért — amint azt Bulganyin elkotyogta — nehogy Sztálinról kelljen beszélni. Döntöttek arról is, hogy az SZKP levelet ír a Tájékoztató Irodát létrehozó kilenc kommunista párt vezetőinek, s javasolják nekik, hogy értékeljék újra az 1948-as Jugoszláviára vonatkozó határozatot, s az 1949. évi kétes hírű határozatot vonják vissza.21 20 Szabad Nép, 1955. január 7. 21 Az SZKP Elnöksége említett üléseinek jegyzőkönyveit 1. Prezídium CK KPSZSZ 1954-1964. Tom 1. Csernovüje potokolnüje zapiszi zaszedanyij. Sztenogrammü. Glavnüj redaktor A. A. Furszenko. Roszpen. Moszkva, 2003. (a továbbiakban Prezídium CK KPSZSZ 1954-1964) 41-44.
