Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Marelyin Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: A magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa 1953-1958 1079
1080 MARELYIN KISS JÓZSEF - RIPP ZOLTÁN - VIDA ISTVÁN szlávia igényét Triesztre és a környékbeli településekre. A jugoszláv kormány viszonzásul a párizsi békekonferencia előtt feladta Magyarországgal kapcsolatos területi és kártérítési igényeit.3 J. B. Tito és környezete közvetített a csehszlovák-magyar lakosságcsere ügyében. Belgrád kezdeményezésére 1946. szeptember 12-én a Csehszlovákia és Magyarország között megállapodás született az önkéntes lakosságcsere-egyezményről, amely mintegy negyvenezer embert érintett, de végrehajtására sohasem került sor.4 A jóvátételi egyezményt már korábban megkötötték, az első jelentősebb kereskedelmi és áruforgalmi megállapodást 1946 decemberében írták alá. A békeszerződés életbe lépése után tíz nappal, 1947. szeptember 25-én Jugoszlávia felvette a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. A politikai kapcsolatok is jók voltak. Rákosi Mátyás és más magyar kommunista vezetők évente többször is ellátogattak a jugoszláv fővárosba. A Dinnyés Lajos miniszterelnök vezette magyar kormányküldöttség 1947. október 13-i belgrádi látogatását J. B. Tito államelnök két hónap múlva viszonozta. Ez alkalommal, 1947. december 8-án írták alá a magyar-jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amely Magyarország első ilyen jellegű megállapodása volt. A magyar kommunista vezetők egyenesen követendő példaként tekintettek a Tito vezette jugoszláv párt politikájára.5 1947. szeptemberben a lengyel-sziléziai Szklarska Porebában kilenc kommunista párt részvételével létrehozták a Tájékoztató Irodát, gyakorlatilag a Komintern regionális utódszervezetét. A „konzultatív szervezet" jugoszláv kezdeményezésre született, s első székhelye Belgrád lett. Az értekezleten az A. A. Zsdanov által kifejtett — egyébként Sztálintól származó — politikai doktrína szerint a világban egyfelől egy imperialista és antidemokratikus, másfelől egy antiimperialista és demokratikus tábor létezik, semleges álláspont nem lehetséges, minden országnak csatlakoznia kell valamelyik oldalhoz.6 Moszkva a „két tábor" teóriájával világosan jelezte, vége a Nyugattal való kooperációnak, a Truman-doktrina és a Marshall-terv meghirdetése után konfrontáció időszaka következik. Ebben a helyzetben a Szovjetunió arra törekedett, hogy megszilárdítsa ellenőrzését befolyási övezete — Kelet-Európa — felett. Az új szovjet kül- és biztonságpolitika első áldozata az addig kommunista mintaországnak tekintett Jugoszlávia lett, ahol a második világháború után 3 Az 1945. januári moszkvai tárgyalások alkalmával a jugoszláv delegáció többek között bejelentette igényét, Pécsre és környékére, sót Bácska egy részére is Baja városával együtt; 900, illetve 600 millió dollár kártérítést követelt a magyar hadsereg által a Délvidéken okozott károkért, s közölte: Jugoszlávia részt szeretne venni a magyarországi SZEB-ben. Sztálin a jugoszláv kívánságokat nem utasította el, de nem is támogatta. (L. Feljegyzés Sztálinnak az A. Hebrang vezette jugoszláv delegációval folytatott beszélgetéséről. 1945. január 9. Vosztocsnaja Jevropa v dokumentah rosszijszkih archivov 1944-1953. Tom I. 1944-1948. Red. kollegija: T. V Volokityina, T. M. Iszlamov, G. R Murasko (otv. red.) A. E Noszkova, L. A. Rogovaja. „Szibirszkij Honograf". Moszkva-Novoszibirszk. 1997. 118-133.) 4 Föglein Gizella: Magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946). Századok 130. (1996) 1555-1570. 5 Ripp Zoltán: Példaképből ellenség. A magyar kommunisták viszonya Jugoszláviához 1947-1948. In A fordulat évei 1947-1949. i. m. 6 A Tájékoztató Iroda megalakulására és az 1947-1949-ben megtartott három értekezletre vonatkozó iratokat 1. Szovescsanyija Kominforma 1947, 1948, 1949. Dokumnetni i matyerali. Rosszpen. Moszkva, 1998. 753.
