Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Benda Kálmán: A nemzeti hivatástudat nyomában. Történelmi; történelemelméleti; művelődéstörténeti; iskolapolitikai és csángómagyar tanulmányok; írások; interjúk (Ism.: Szabó András Péter) 1074
TÖRTÉNETI IRODALOM 1075 A következő, meglehetősen heterogén fejezet a „Magyarország és Közép-Kelet Európa" címet viseli. Ide kerültek egyrészt a Rákóczi-szabadságharchoz kapcsplódó rövidebb írások, másrészt a magyar jakobinus mozgalom történetét taglaló tanulmányok. A fejezetcímmel összhangban itt találjuk az Erdélyi Fejedelemség diplomáciatörténetét is, illetve némileg talán erőszakoltan, a hadtörténeti írásokat. Talán ez a fejezet bővelkedik leginkább a szűkebb szakma számára írott, széles európai kitekintéssel papírra vetett tanulmányokban. Az 1790-1792. évi magyar nemesi mozgalmat, illetve a jozefinizmus és jakobinusság kérdéseit bemutató írás ma is alapvető jelentőségű, és nagyjából hasonlóan vélekedhetünk az Erdély és a román vajdaságok viszonyát elemző, először 1944-ben napvilágot látott tanulmányról is. Helyet kapott itt a törökellenes végvári vonal fenntartásának 17. század eleji költségeit összegző, 1983-ban megjelent rövid, ámde igen fontos közlemény is, amely kiadott és kiadatlan források alapján nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a Magyar Királyság bevételei nem lettek volna elegendőek a végvárrendszer finanszírozásához, ezért rászorult a Habsburg Monarchia anyagi segítségére. A fejezetet Benda Kálmán tudománytörténeti jelentőségű, érdekes visszaemlékezése zárja, amelyben ismerteti a magyar jakobinusok földi maradványainak kurta-furcsa újratemetését 1960-ban. A harmadik fejezet Benda Kálmánnak a magyar művelődéstörténet tárgykörében megjelent rövidebb tanulmányaiból szemezget. Az udvari kultúrára vonatkozó kutatások mellett itt kaptak helyet a szerző azon írásai, amelyekben feltárta a köznemesség iskolázottságában és művelődési igényeiben az 1760-as évektől a felvilágosodás hatására jelentkező gyors változást. Ez az átalakulás adja az egyik fontos magyarázatot a reformkori nagy nemzedék váratlan megjelenésére. A világi és egyházi helytörténetírás feladatait részletező két írást is itt találjuk. Ezekben a szerző azt hangsúlyozza, hogy az „országos" történetírás fejlődése lehetetlen igényes helytörténet nélkül. A következő „az iskolák ügye és a politika" címre hallgató rész a nagyenyedi és a debreceni kollégium történetének áttekintése mellett az esztelneki/kantai (háromszéki) ferences iskola sorsát dolgozza fel, a római Propaganda Fide levéltára alapján. A fejezetet két olyan írás zárja, amelyekben Benda Kálmán (jelen időben, majd visszaemlékezve némi történeti távlatból) egy úttörő kezdeményezésről, az 1940-1943-ban működött, általa vezetett Tatai Népfőiskoláról vall, rávilágítva közéleti tevékenysége és történészi munkája közötti összhangra. Az ötödik rész a szerzőnek a moldvai csángók történetét bemutató írásai közül vonultat fel néhányat. Érdemes itt felhívni a figyelmet arra, hogy a református Benda Kálmánnak döntő szerepe volt a moldvai magyarságra vonatkozó római kutatások újraindulásában, a nemzetközi „porondon" pedig ő volt az, aki a leghatározottabban fellépett a román történetírásban az 1980-as években feltűnő tudománytalan nézetek ellen, amelyek a moldvai csángók román eredetét hirdették és részben hirdetik ma is. Benda Kálmán történészi hivatástudatát, indíttatását kiválóan megvilágítja az utolsó, hatodik, „egy történész életútja" címet viselő fejezet, amely a neves történésszel készített öt interjút sorakoztat fel. Ezekben kutatásainak fő irányán kívül olyan kérdésekről is megemlékezik, mint a Lónyay utcai református gimnáziumban folytatott középiskolai tanulmányairól, vagy éppen mesteréhez, Szekfű Gyulához fűződő viszonyáról. A fordulat éve utáni elbocsátás, a szűk esztendők mellett Benda Kálmán rendszerváltás utáni élénk szervező tevékenységébe és (sajnos torzóban maradt) további terveibe és betekintést nyerünk. A kötetet Benda Kálmán műveinek Soós István összeállításában készült válogatott bibliográfiája zárja. A tanulmánykötet szerkesztésével kapcsolatban bizonyos kritikai észrevételek is joggal merülhetnek fel. A legfőbb kérdés talán az, hogy nem lett volna-e érdemes elkülöníteni az ismeretterjesztő írásokat a szakcikkektől. A fejezetbeosztás pedig több ízben következetlennek tűnik. Példának okáért a „Rákóczi és az európai hatalmak" című cikk az első fejezetben kapott helyet, míg az egészen hasonló témájú „Rákóczi diplomáciája" a másodikban. A kálvinizmus és a magyarságtudat kapcsolatát taglaló írás pedig inkább illene az első fejezetbe, mint a másodikba. További problémát jelent, hogy számos esetben két, lényegében azonos tartalmú írás is helyet kapott a kötetben. Ilyennel nem csak az interjúk között találkozunk, hanem a moldvai csángók történetét ismertető fejezetben is, vagy éppen az imént említett a kálvinizmus hatását bemutató cikk esetében, amely nem más, mint a rendi ellenállás ideológiáját elemző nagy tanulmány népszerűsítő verziojá. Benda Kálmán tudományos munkásságának gazdagsága minden bizonnyal elkerülhetővé tette volna a felesleges ismétléseket. A kötetbe emellett néhány zavaró sajtóhiba is becsúszott, különösen az évszámok vonatkozásában. így lesz a szerbek 1690. évi kiváltságleveléből 1790-es kiváltságlevél (221. oldal), a Ratio Educationis meglepő módon 1727-ben jelent meg (385. oldal),
