Századok – 2006
MŰHELY - Sz. Simon Éva: A hódoltságkori török paleográfia tréfája vagy egy renegát írnok ügyeskedése? Egy különleges forrás a kanizsai védelmi övezet hatékonyságáról 1586 őszéről 1045
EGY KÜLÖNLEGES FORRÁS ... 1586 ŐSZÉRŐL 1053 körzete vetette alá magát a török uralomnak. A cserneci uradalom Lendvától északra fekvő birtokai (Lenti és Csesztreg környéke) — a dikák szerint — viszont szintén egytől egyig a török adófizetőjévé váltak. 1582-re lényegesen megváltozott a helyzet. A Lentit kikerülő út állomásait adó települések (Mumor; Szentmihály, Kápolna) valamint Csesztreg teljesen elpusztított környéke {Kutas, Szenterzsébet) kivételével a teljes cserneci uradalom kivonta magát a török adózás alól. A rovásadó-összeírások szerint eközben a Kerkán túli terület (Muraszemenye és Páka környéke) továbbra is hódolt maradt. Ugyanezt a képet mutatja az 1584. évi dika is. A következő fennmaradt portális adóösszeírás idejére, 1588-ra azonban újból történhetett valami, mert már ismét meghódoltként szerepelnek azok a települések, melyek 1578-ban is alávetettnek mondták magukat. Kivételt ekkor csak Lenti és Hosszúfalu képezett. Az elmondottak alapján felmerülhet a kérdés: a törökök miért támadtak volna éppen Csesztregre és környékére, ha az úgyis hódolt volt? A választ keresve. szembeötlő, hogy ebben az esetben a török és a magyar források némileg ellentmondanak egymásnak. Amíg Csesztreg esetében a dikák 1576 és 1582 között állandó török támadásokról, 1578-tól pedig folyamatos hódolásról számolnak be,3 5 addig a település az 1579. évi defterben csupán igényterületként szerepel, lakosságának felsorolása nélkül, azaz biztos, hogy nem volt dzsizje fizető! Az 1584. évi dikális összeírásból ugyan már eltűnnek a pusztításra utaló utolsó nyomok is, de a neve mellett továbbra is megmarad a subiectus bejegyzés. Elgondolkodtató ugyanakkor az is, hogy Ali pasa listájában a hódoltnak mondott Kerkán túli területen fekvő helyek közül is többet megtalálunk (1, 37, 68, 74, 120). Ne feledjük, 1584 és 1588 között nincs magyar kon troliforr ásunk! Az 1580-as évek elejének tendenciái alapján könnyen elképzelhető, hogy 1586-ra Csesztreg és környéke is elutasította a hódolást (azaz megszabadult az erőszakkal behajtott földesúri adóktól is), sőt az sem lehetetlen, hogy a Bánffyak egész uradalma megpróbált szabadulni a török tehertől. Ezt nem pusztán a jelentősebb katonai erőt mozgósítani tudó, az országos főméltóságok közé tartozó nagybirtokosaiknak, a viszonylag zárt és egységes uradalomszerkezetnek, a török bázispontoktól való nagyobb távolságnak köszönhették, hanem annak is, hogy az 1580-as évek elejére már részben elkészült a Kanizsa patak völgyében az a császári-királyi védelmi rendszer, amely elméletileg megakadályozta a törökök észrevétlen behatolását Zala megye belső területeire.3 6 Ennek hatására ugyan a portyák nem szűntek meg, de megritkultak, és nyilvánvaló, hogy a szokásosnál nehezebb körülmények között érhettek el sikereket az adóztatás tçrû-35 1576: „per Turcas combusta" (részben); 1578: „deserta et per Turcas combusta" (részben); 1582: „ceteri omnino depopulatae et desertae sunt". 36 Megszervezésére és kiépítésére vonatkozóan a teljesség igénye nélkül: Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékirata a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576). Századok 139. (2005) 967-1009.; Geőcze István: Hadi tanácskozások az 1577-ik évben. Hadtörténelmi Közlemények 7. (1894) 502-537., 647-673.; Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén. In: Végvár és környezet. Szerk. Petercsák Tivadar-Pető Ernő. (Studia Agriensia 15.) Eger 1995. 163-172. és vö. még Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út: A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl törökellenes határvédelmében a 16. században. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003) 2. sz. 463-504.
