Századok – 2006
MŰHELY - Sz. Simon Éva: A hódoltságkori török paleográfia tréfája vagy egy renegát írnok ügyeskedése? Egy különleges forrás a kanizsai védelmi övezet hatékonyságáról 1586 őszéről 1045
1046 SZ. SIMON ÉVA » nem akaró magyar falvak nevét őrző — lista meglehetősen bőséges, 122 tételből áll.6 A benne szereplő helynevek azonban leginkább titkosírásra emlékeztetnek. Közöttük első látásra alig akad olyan, amely valódi magyar település nevére hasonlítana. Vajon a magyar írnok lojalitásának hiányából adódó apró ügyeskedés vagy a tudatlanság hozta-e létre ezeket a torz névalakokat? A választ ma már nehéz lenne pontosan megadni.7 Erre a furcsa dokumentumra már korábbi szakirodalmunkban is találunk utalásokat. Elsőként Dávid Géza hívta fel rá a figyelmet 1992-ben, a Dél-Dunántúl oszmán közigazgatásáról írt tanulmányában. О akkor az oszmán pénzügyigazgatási iratok egy csoportjának, az ún. tahrír-deftereknek (szandzsákösszeírás) a diplomáciai tárgyalásokon betöltött szerepét példázta vele, miszerint ha egy olyan adózni nem akaró falut kiraboltak a törökök, amelyik már szerepelt egy korábbi defterben, a katonai fellépés oszmán részről már-már legálisnak tekinthető. Ez abban az esetben is így volt, ha a nevezett hely egy valójában még hódolatlan település, azaz „fantom" birtok volt. A konkrét esetre nézve is tett Dávid Géza egy javaslatot, mondván, hogy érdemes lenne a levélben szereplő helyeket akár térképre vinni, akár a tahrírral egybevetni.8 Nem sokkal később egy másik szerző — talán még nem ismerve Dávid Géza indítványát — sajátságos módon használta ugyanezt a dokumentumot, amikor láthatólag az esemény és a helyszín azonosítása nélkül vont le belőle nem kis horderejű következtetéseket. így született meg az az elképzelés, hogy az 1580-as évek közepén a Szigetvár közelében fekvő — a vele szemben kialakult magyar határvédelmi rendszeren kívül eső! — Okor-völgy (Büdösdi-víz) egyes települései is ki tudták vonni magukat a török adóztatás alól. Sajnos e megállapítás bizonyítására szerzője egyetlen helységet sem nevezett meg.9 így a mai napig nyitott kérdés maradt: helytálló-e ez az állítás? A válaszadásnak egyetlen feltétele van: azonosítani kell a helyneveket. A feladat nem tűnik túl bonyolultnak, amennyiben a budai beglerbég levelének mellékletéül szolgáló iromány keletkezésének körülményeire gondolunk. Mivel Ernő főherceg első panasza után1 0 — mint említettük — Ali pasa látoga-6 Ez már önmagáhan is furcsa, mivel a levél szövegében a szigetvári bég vallomása szerint csak „egynehány faluk uoltak ki zaime ki szpahiae", amelyek nem fizettek rendesen. Ezekre ütöttek rá, és ezekből szedtek büntetésképpen rabokat a törökök. A bég szavai alapján egy lényegesen rövidebb jegyzékre számíthatnánk. Ali pasa ráadásul így folytatta: mindenik falunak neuet im iruan kwldeöttwk feölsegeödnek.." Joggal vetődik fel tehát a kérdés, vajon a listán szereplő összes települést 1586 őszén portyázták végig a törökök? Esetleg — ahogy már az 5. jegyzetben utaltunk a jegyzék keletkezési ideje körüli bizonytalanságra — több jegyzék is létezhetett? 7 A mellékletet ugyanaz a kéz — feltehetően Ali pasa név szerint pontosan nem azonosítható magyar írnoka — vetette papírra; mint a levelet. A török kenyéren élő magyar íródeákok, a kjátibok, korabeli formában a „tyatók" tevékenységéről már Takáts Sándor is terjedelmes írásban emlékezett meg, amelyben többek között beszámolt a renegátokban tovább élő magyar lelkületről. Takáts Sándor: Magyar és török íródeákok. In: Uő: Rajzok a török világból. I. Bp. 1915. 56-64. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a szandzsákbégek ugyancsak tartottak maguk mellett magyarul tudó deákokat, bár képzettségük általában meg sem közelítette a budai írnokokét. 8 Dávid Géza: A Dél-Dunántúl közigazgatása a török korban. Zalai Múzeum 4. (1992) 57. és 61. 40. jegyzet. 9 Vass Előd: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban 1565-1689. In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és a vár felszabadításának 300. évfordulóján. Szerk. Szita László. Pécs 1993. 197. 10 Ernő főherceg utalásból ismert első levelét eddig nem sikerült megtalálni.
