Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
A TALLÉRNEVEK NÉHÁNY CSOPORTJA • . 1039 küldött „gréci tallérokat. " Az utóbbiak Oszmán Birodalmon belüli általános sikere távolról sem jelentette azt, hogy a tiroli és a stájer tallérveretek széles körű keresettségnek örvendtek Közép-Európában, hiszen császári engedéllyel15 1 csökkentett nemesfémtartalmuk ismert volt és tükröződött a dél-német térség egyik helyi pénzrendeletében,15 2 amelyben felhívták a lakosság figyelmét arra, hogy veszíthetnek azok, akik a birodalmi tallérokkal azonos értékben fogadják el őket. Akadálytalanul foroghattak viszont egész Európában a szászországi tallérok, amelyek a magyarországi írott forrásokban igen szerény helyet foglalnak el. Az 1633-ban említett „pallosos" tallér szász eredete15 3 feltételezett, tegyük hozzá nem alaptalanul, mert az első szász tallérok előlapján a fejedelmet úgy mintázták meg, hogy kezében pallost15 4 tartott. Árfolyamuk megfelelt a közönséges tallérokénak, 1611-ben 125, majd 1651-ben 150 dénárban15 5 fogadták el őket. Bár kurzusuk révén nem irányulhatott rájuk nagy figyelem, de a kortársak egy része tisztában lehetett jó minőségükkel. A Sárospatakra küldött tallérok között egész tallérra számítva 4963 „saxoniai tallért", továbbá 1242 „régi saxoniai tallért" említettek 1642-ben, nagy számuk és elkülönítésük bizonyíték arra, hogy jelentős mennyiség15 6 jutott el belőlük Magyarországra és Erdélybe, s a megbecsült tallérok sorába tartoztak. A tallérverést meglehetősen későn, csak 1641-ben kezdő Franciaország átfogó pénzreformmal indította útjára a sikeres écu blanc, illetve Louis d'argent néven157 ismert nagy ezüstjét, amelyik kifejezetten jó pénznek15 8 bizonyult. Mérete, teljes és tiszta tömege (nyers- és színsúlya) kissé elmaradt a Német-római Birodalom rendeleteinek megfelelő tallérokétól, viszont igen finom, 913%o-es ezüstből15 9 készült, joggal kapta tehát a blanc О fehér] jelzőt. Minden valószínű-151 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 26., 28.; Moser, H.-Tursky, H. : Die Münzstätte Hall i. m. 1 .52-56.; Heß-Klose: i. m. 36-37. 152 Rudolf császár 1607-ben vert - „zu Hall im Innthal" - tiroli tallérjának, ill. az 1604-1609 közötti példányoknak, valamint Ferdinánd főherceg 1608-ban és 1609-ben vert grazi tallérjainak az ezüsttartalma elmaradt a birodalmi normától. Mai mérce szerint az árfolyamuk 3,125%-kal alacsonyabb volt a valódi birodalmi talléroknál. Nürnberg 1607. okt. 7.-i mandátuma (Germanisches Natidhalmuseum, Nürnberg; Sammlung der Patente), ill. Adolf Meyer: Das Probierbuch des Nürnberger Münzwardeins Hans Huefnagel (1605-1612). Numismatische Zeitschrift 18. (1886) 103. 153 Horváth T. A.: Régi magyar pénznevek i. m. 19.; Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 49. 154 Haupt, W. : Sächsische Münzkunde i. m. II. Tafel 52., Nr. 1-3. A „pallosos tallérok" mindegyike nem lehetett szükségszerűen szász tallér, például holland és lengyel tallérokat, illetve tallérszerű ezüstöket is vertek jogar, illetve buzogány helyett pallost tartó férfi portréval. 155 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 30., 41. 156 Szilágyi S.: A pénzügyi viszonyok i. m. 721-722. 157 A. Dieudonné: Monnaies royales français depuis Hugues Capet jusqu'à la révolution. Manuel de numismatique française II. Paris 1916. 347.; Louis Ciani: Les Monnaies royales français de Hugues Capet à Louis XVI. Paris 1926. 356., 371. 158 Jean Meuvret: La situation économique et financière de la France durant les dernières années du regne de Louis XIII et pendant la régence jusqu'en 1648. In: Jean Meuvret: Études d'histoire économique. Paris 1971. 14. 159 Teljes tömege 25,98 gramm, tiszta tömege kerekítve 23,73 gramm volt. Schrötter, Fr.: Wörterbuch i. m. 170., újabban 916%o-es fémtisztaságúnak minősítik. Paul Greissler: Les monnaies spécifiques de Strasbourg (1682-1690). Revue Numismatique (Paris) 1996. 315.
