Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
A TALLÉRNEVEK NÉHÁNY CSOPORTJA • . 1031 egész tallér lehetett, és többnyire egész tallérokat és aranyforintokat vettek fel az ingatlanok árában is, noha az adásvételi szerződések nagyobbrészt magyar forintban rögzítették az árakat. A különböző jelzőjű tallérok többsége szintén egész tallér volt akkor is, ha „integer" mivoltukat8 1 nem emelték ki. A közönséges egész tallérok iránti bizalom csak az 1620-as évek elején rendült meg, azokban az esztendőkben, amikor a hírhedt „réz-" és ún. „vastallérok" — a köznyelv szerint teljes joggal rossznak nevezett tallérok —- forogtak. Kassán, 1623-ban a városi elöljáróság is fenntartással vette vissza a mészárosoktól azt a „100 egész tallért," amelyet korábban barmok vásárlására adtak a bárd mestereinek: „Elveszik az tallért, csak jó legyen az tallér"8 2 - hangsúlyozták. Az egész tallérok iránti igény a 17. század második felében, pontosabban az 1660-as évek közepe tájától növekedett meg; akkor, amikor változott az emisszió struktúrája. Kissé leegyszerűsítve: egyfelől egyre kevesebb tallért, másfelől egyre több középértékű váltópénzt8 3 vertek. Az adókat pedig a mind nehezebben előteremthető tallérokban és aranyforintokban követelték, amivel újabb terhet zúdítottak az ország — különösen a szűkebb értelemben vett hódoltság8 4 — népére. Nyilvánvaló, hogy a keleti magyar területeken (Felső-Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben) is keresettebbekké váltak az egész tallérok, így az árfolyamuk8 5 is emelkedett. A 16., de főként a 17. század „egész tallérjai" — mint számadási tételek — nemcsak a fél és a negyed tallérok jelentős részét rejtették és rejtik szem elől, hanem a többszörös tallérokat is. A fentébb említett erdélyi „másfélszeres" talléron kívül „Duplex Reichstaler"-ról86 maradt fenn feljegyzés 1623-ból, Győrött 1632-ben pedig többek között „három tripla gréczi tallér, ki kilenczet teszen" tétel8 7 olvasható egy hagyatékban. A 17. század végén pedig a kölcsönadott pénzek között 58 egész tallérnak megfelelő részösszegben „Gereczy tallér8 8 dupla 2, hármas tallér8 9 gericzy 3, edgy es tallér gericzy 45" volt. Az egykoriak nagy 81 Ritka ellenpéldaként álljon itt egy 1649. évi adat: „Solidus Imp. integer tall. 180 d." Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 41. 82 Kassa v. lt., Prot, delib. 219. (1623. jún. 2-án kelt határozat). 83 Ausztriára nézve e témakörben kitűnőek Eduard Holzmair írásai: Geld und Münze unter Kaiser Leopold I. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 60. (1952) 238-250., ill. Uő: Der Umfang der österreichischen Münzprägung in den Jahren 1659-1680. Numismatische Zeitschrift 89. (1974) 51-59. 84 Buza J. : A tallér és az aranyforint i. m. 83-92., ill. Hegyi Klára: A török hódoltság és pénzforgalma. Numizmatikai Közlöny 86-87. (1987-1988) 77-84. 85 Az egész tallérok feljegyzése és az árfolyamok emelkedésére két kassai példa nyomán is illusztrálható: „Item 10 egész tallért [=] f. 20." (1672. ápr. 19. után 1 tallér árfolyama 200 dénár), ill. „Item 6 egész tallért [=] f. 14." (1673. júl. 19. 1 tallér árfolyama 233 1/3 dénár). Kassa v. lt., Városi kiadások jegyzéke, (1668-1674). H III/3. - dis - 25. fol. 39., 44. Az országos háttérre 1. Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 45-50., ill. Huszár L.: Pénzforgalom i. m. 56-60. 86 Horváth T. A.: A tallér értékváltozása i. m. 32. 87 Sörös Pongrác: Végrendeletek és leltárak a XVI-XVII. századból. Történelmi Tár 1899. 532. 88 Beniczky Ilona adta kölcsön 1698 tavaszán. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest (a továbbiakban MTAK); Kézirattár, Horváth Tibor Antal gyűjtése, Ms. 5259. 89 A valódi, háromszoros stájer tallér a maga korában sem volt gyakori, ismert példányai 1639-ből, 1674-ből és 1675-ből maradtak fenn. Helmut Jungwirth: Beiträge zur Münzgeschichte Ferdinands III. ungedr. Phil. Diss. Wien 1962., ill. Uő: Corpus Nummorum Austriacorum (CNA). Bd. V Leopold I-Karl VI. (1657-1740). Wien 1975. 38., 40.
