Századok – 2006
MŰHELY - Buza János: A tallérnevek néhány csoportja. Adalék a 16-17. századi Magyarország pénzneveinek történetéhez 1021
1022 BUZA JÁNOS I egyre fontosabb fizetési eszközének, a tallérnak — az angolszász dollárnak, a lengyel talarnak, az olasz tallerónak, a szlovák toliamak stb. — a névadójává. Kizárólagossá azonban nem lett, mert a francia jocondale és az orosz jefimok elnevezés a Joachimsthaler előtagjára vezethető vissza. Angliában és Franciaországban pedig egyik változat sem honosodott meg, az előbbiben saját tallérjuk hivatalos neve a crown, az utóbbiban pedig az écu (écu blanc, illetve écu d'argent) -volt.9 A 16. és a 17. század — az Újvilág ezüstje1 0 nyomán is — a tallérverés diadalmenetéhez1 1 vezetett. Tetemes késéssel csupán az Oszmán1 2 és az Orosz Birodalom1 3 zárkózott fel majd a tallért kibocsátó hatalmak, illetve a pénzverési jogot gyakorló világiak és egyháziak mögé. A tallérokat verető világiak természetes és^jogi személyekre oszthatók, és közismert, hogy az utóbbiak nagy számban léteztek a politikai egységtől még igen távol álló Itáliában, illetve a pénzverés egységesítésén többször is sikertelenül fáradozó1 4 Német-római Birodalomban. Az ezüsttel nem rendelkező Németalföldön részben amerikai eredetű nyersanyagból lendült fel a tallérverés. Nagy ezüstpénzeik — köztük a számos gyenge minőségű változat1 5 is — nemcsak Észak-Európába, hanem különböző csatornákon, részben a baltikumi, részben a levantei kikötőkön át, az „öreg kontinens" keretein túlra is eljutottak.1 6 9 Schrötter, Fr.: Wörterbuch i. m. 285-286. 10 Geoffrey Parker: Die Entstehung des modernen Geld- und Finanzwesens in Europa 1500-1730. Europäische Wirtschaftsgeschichte. Hrsg. Carlo M. Cipolla-Knut Borchardt. 2. Sechzenhtes und siebzehntes Jahrhundert. Stuttgart-New'York 1979. 337.; Artur Attman: American Bullion in the European World Trade 1600-1800. Göteborg 1986.; Renate Pieper: Amerikanische Edelmetalle in Europa (1492-1621). Ihr Einfluß auf die Verwendung von Gold und Silber. Jahrbuch für Geschichte Lateinamerikas 32. (1995) 163-192. 11 Heß, W.-Klose, D.: Vom Taler zum Dollar i..m. 17-23, 48-49, 70-71, ill. a kibocsátók nagy számára 1.' John S. Davenport: Standard Price Guide to World Crowns & Talers 1484-1968. Iola 1982. 287-520. 12 Az Oszmán Birodalomban Buda török uralom alóli felszabadítását (1686) követően bocsátották ki az első - de a Német-római Birodalom törvényes finomságú vereteinél gyengébb minőségű -tallérokat, vö. „Der älteste bekannte türkische Piaster ist vom Jahre 1099 (1687)." Schrötter, Fr.: Wörterbuch i. m. 514-515, továbbá: „c'est, en effet, le regne Suleyman II. en 1099 (1687-88) qu'a été frappé la première piastre ottomane." Robert Mantran: Istanbul dans la seconde moitié du XVIIe siècle. Paris 1962. 240, legújabban kissé későbbre téve: „The firts large silver coins were minted in 1690..." §evket Pamuk: A Monetary History of the Ottoman Empire. Cambridge 2000. 160, ill. 20 gramm alatti tömegükre 1. Anton С. Schaendlinger: Osmanische Numismatik (von den Anfängen des Osmanischen Reiches bis zu seiner Auflösung 1922). Braunschweig [1973.] 64-65.; Ibrahim Artuk-Cevriye Artuk: Die Münzen des osmanischen Sultans Musztafa II. Actes du 9ème Congrès International de Numismatque. Berne, septembre 1979. Ed. Tony Hackens-Raymond Weiler. Louvain-la-Neuve-Luxembourg 1982. 989-995. 13 Oroszországban - Alekszej Mihajlovics cár 1654. évi tallérjától eltekintve - I. Péter 1704. évi pénzreformjáig nem bocsátottak ki tallérokat. I. G. Szpasszkij: Ruszszkaja monetnaja szisztéma. Leningrád 1962. 114-120. 14 Thomas Christmann: Das Bemühen von Kaiser und Reich um die Vereinheitlichung des Münzwesens. Saarbrücken 1987. 16 Már a 16. század közepének vereteiből számos példát hoz rá Andrzej Mikolajczyk: Einführung in die neuzeitliche Münzgeschichte Polens. Lódz 1988. 44-46. 16 A holland tallérexport 1600 körül évi 2,9 millió, majd 1650 tájt évi 3,7 millió, a század végén pedig évi 5 millió imperiális tallérra tehető. Artur Attman: Dutch Enterprise in the World Bullion Trade 1550-1800. Göteborg 1983. 103.
