Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Bozzay Réka: Leiden; a gondoskodó egyetem. Magyarországi diákoknak nyújtott juttatások és kiváltságok a leideni egyetemen a 17-18. században 985

LEIDEN, A GONDOSKODÓ EGYETEMI 1005 van Scharpenbrand kereskedő arra kötelezte, hogy neki azt a 643 guident, amellyel a nála vásárolt posztóért adós, fizesse meg. Haller három másik ma­gyarjelenlétében — Vereczi Ferenc, Szegedi István és Decsi Péter — végül meg is ígérte, hogy nem utazik el, mielőtt ki nem fizette a leideni kalmárnak adóssá­gát.162 Szintén a forum academicum tárgyalta a fent már említett, öngyilkosságot elkövetett Wachsmann Sámuel tartozásának ügyét is. Wachsmann anyja Leiden­ben Johannes Vaillant arra kérte, hogy fia két legnagyobb adósságát a francia nyelvmesternek, Pierre de la Főúrnak, valamint fia egykori szállásadójának, Joris van Santennek fizesse meg.163 Végül megemlíthetjük, hogy az egyetemi bíróság a külföldi diákok hazai peres ügyeiben való eljárást is segítette. Benkő László erdélyi diák otthon adóssági ügybe keveredett. Hollandiai távolléte .miatt azonban ügyé­ben-nem tudott a Királyhágón túl intézkedni, így a leideni egyetemi bíróság Gödri Gábor nagyenyedi nemest bízta meg, hogy Benkő nevében eljárjon.16 4 b. Büntetőperek A büntetőperes akták között ez ideig egyetlen utalást találtunk magyar if­júra vonatkozóan. Ezek a diákot Jan Andiessként említik, aki „van Hunga­rien", vagyis magyar származású, nevét viszont egészen biztosan elírták. Mivel sem az egyetemi akták, sem más egyetemek hallgatói között nem található rá utalás, ma már sajnos nem tudjuk, ki is lehetett valójában. Egy másik ifjúval, Imo de Graaffal — aki egyébként litván volt, és feltehetőleg az ő nevét is elírták — együtt a Köningsmarck grófok szolgálatában álltak. 1651. május 16-án este hét és nyolc óra között a Rapenburgön, a Nonnenbrug közelében szándékosán belekötöttek két úrba (Franciscus Sixbe és Hendrik van Nispenbe), és azzal gyanúsították meg őket, hogy uraikkal verekedni akarnak. A litván tőrjével fe­nyegette meg Sixet, mire az oldalfegyverét kapta elő. Erre a két gyanúsított pisztolyával rálőtt Sixre, aki megsebesült. Six be akarta egy sebésszel köttetni a sebét, a két ifjú viszont követte őt, sőt a magyar rálőtt a sebészre is, aki ugyan nem sebesült meg, de a golyó mélyen a ház falába fúródott. A történtek igen felháborítottak az egyetemi bírókat, akik .az ítélettel pél­dát akartak statuálni, hogy a többi diákot hasonló tettektől elrettentsék. 1651. július 12-én különösen szigorú ítélet született: amennyiben a gyanúsítottak meg­jelennek a bíróság előtt és beismerik bűnüket, akkor nyilvános testi fenyítést kapnak, továbbá Holland és Nyugat-Frízföld tartományokból 20 évre száműzik őket. Amennyiben azonban nem jelennek meg, akkor minden kiváltságuktól megfosztják őket, neveiket törlik az anyakönyvből, és a tartományokból örökre száműzetnek. Bár első felszólításra a vádlottak nem jelentek meg, mégis kaptak még egy lehetőséget, hogy tisztázzák magukat. Noha az akták nem szólnak arról, hogy a lövöldözők valaha is bíróság elé álltak volna, de így is megszületett a végső íté-162 AR Civiele dingboeken Nr. 23. 25v-2é. 163 Uo. Nr. 25. 189v. 164 Uo. Nr. 28. 2v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom