Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Bozzay Réka: Leiden; a gondoskodó egyetem. Magyarországi diákoknak nyújtott juttatások és kiváltságok a leideni egyetemen a 17-18. században 985
LEIDEN, A GONDOSKODÓ EGYETEMI 1003 ságát. Ha pedig nem kapja meg a pénzét, Hannot eladhatja az elzálogosított könyveket, de amint megkapta pénzét, vissza kellett szolgáltatnia azokat.14 8 Hasonló eset történt 1637. május 6-án, amikor Claas Segers van Stellingwerf, leideni szabó Marosvásárhelyi Jánost perelte be, mert az utóbbi adósa maradt az ellátásért, a szobáért és még munkadíjjal is tartozott neki. Marosvásárhelyi elismerte tartozását, és megígérte, hogy amint pénzhez jut, először szállásadóját fizeti ki többi hitelezője előtt.149 A teológiai és filozófiai doktort, Ury Jánost is szállásadója, Pierre Gilliard — akinél 1763-1764-ben lakott150 —г perelte be 1763. december 9-én, mivel már 80 guldennel tartozott élelmezéséért és a fűtésre használt tőzegért. Ury azzal védekezett, hogy szállásadója feleségétől egy általános számlát kapott, és csak nagyon kevés pénzzel volt vádlójának adósa. A bíróság felszólította a szállásadót, hogy készítsen részletes listát az adósságokról, és azt nyújtsa be a bíróságon. December 29-én és 30-án is foglalkozott a bíróság az üggyel, és mivel nem született megegyezés, a perlekedő feleknek megengedték, hogy a forum, academicum elé vigyék ügyeiket. Itt azonban nincsen a per folytatására utaló nyom, így a feleknek valószínűleg sikerült vitájukban megállapodniuk, amit Ury további szállása is igazol.151 Mindezeken túl anyagi ügyekben lehetett nézeteltérés diákok és egyéb (nem szállásadó) városi polgárok között is. Wagner Mihály Johan Hendrik Schaafot idéztette a rektor és az asszesszorok elé. Wagner 50 güldenes adósságlevelet adott át az alperesnek, de nem kapott pénzt tőle, sőt az utóbbi 1745. március 26-án 25 guident követelt Wagnertől a bíróság előtt. Miután mindkettőjüket és tanúikat is meghallgatta az ítélőszék, az a határozat született, hogy kölcsönösen álljanak el követeléseiktől. Schaaf ugyan ezt elfogadta, de Wagner nem, ezért a forum academicum elé vihették ügyüket.152 Ettől vélhetőleg végül mégis elálltak, hiszen a továbbiakban nem maradt nyoma az ügynek. Tartozási ügynek indult, majd becsületsértéssel folytatódott Samuel Bausnern erdélyi szász diák és Fredericus Jagwits, az „egyetem tagjának" ügye. Bausnern 1734. június 10-én citálta bíróság elé Jagwitsot, mert az kártyán 1440 guldennel tartozott neki. Az alperes 100 dukátot, majd 120 arany dukátot ajánlott fel, ezzel viszont a felperes nem elégedett meg, hanem legalább 1000 guident követelt, valamint azt mondta, hogy ha nem kapja meg ezt a pénzösszeget, akkor mégis inkább az eredeti adósságot kívánja visszakapni. Az alperes viszont nem akart több pénzt adni, mint amit a bíróság megítélt, valamint követelte, hogy „sárba taposott becsületét" állítsák helyre.153 Mivel azonban a rektor és az asszesszorok nem tudtak dönteni az ügyben, megengedték, hogy a forum afademicum elé vigyék az ügyet, ahol hamarosan érdekes fordulat következett be. 1734. október 5-én Jagwits meghatalmazottja, Frederik van der Kerff megjelent a forum academicum előtt azzal, hogy Bausnern 1440 guident köve-148 Uo. 31v-32. (1631. okt. 4.) 149 Uo. 41. 150 AVSEF Recnsielijsten Nr. 134 -135. 151 AR Notulen Nr. 4. 126v-128. 152 Uo. 72. 153 Uo. 36v.
