Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Bozzay Réka: Leiden; a gondoskodó egyetem. Magyarországi diákoknak nyújtott juttatások és kiváltságok a leideni egyetemen a 17-18. században 985
LEIDEN, A GONDOSKODÓ EGYETEMI 1001 miai tisztségviselőket is felsorolja. A rendelkezésünkre álló források sajnos hiányosak, így mindössze 67 magyar-erdélyi diákról tudunk, akik —' mint az akadémia tagjai — 1671-1673, 1680,1686,1690, 1692-1693, 1699-1700,1702-1706 és 1708, 1717-174613 6 között éltek akadémiai szabadságjogukkal, és adómentesen vásároltak sört és bort. Mindezek persze nem elegendőek ahhoz, hogy az egész magyar leideni peregrinus közösség bor- és sörvásárlási szokásaira messzemenő következtetéseket vonjunk le, így csak néhány példát említhetünk. Az egyes diákok különböző gyakorisággal éltek adómentességi jogukkal. Eperjesi Mihály, Fogarasi János, Bátorkeszi Szegi János, Köleséri Sámuel136 neve mellé havonta került bejegyzés, míg Kecskeméti Selymes János egyszer, F. Bányai Péter kétszer vett egyetemi tanulmányai során sört és bort adómentesen.13 7 Gyöngyössi Pál viszont — aki tíz évet töltött Leidenben — minden évben élt az adómentesség jogával.138 b. Az egyetemi bíráskodás A középkorból származik az a jogszokás, miszerint az egyetemek más kiváltságaik mellett saját bírósággal is rendelkeztek. Ennek szolgált alapjául I. Barbarossa Frigyes császár 1158-ban a roncaliai rendi gyűlésen kiadott törvénye (az ún. Authentica Habita), melyet azon diákok számára bocsátott ki, akik úton voltak egy egyetemi városba vagy már ott tartózkodtak. A törvény értelmében a diákok maguk választhatták meg bíráikat.139 A későbbi évszázadokban e törvény alapján kapták meg a német nyelvű terület egyetemei azt a jogot, hogy a várostól és az egyháztól független bírói jogkörrel rendelkezhettek. Ezt a hosszú időre visszanyúló hagyományt folytatta a kora újkorban alapított leideni egyetem is. Az Orániai Vilmostól kapott kiváltságok egyike volt a privilégium fori, amelynek következtében a diákokat kivonták a leideni városi bíróság hatásköre alól, és jogorvoslati ügyeikben csak az akadémiai bíróság dönthetett. Az 1575. június 2-án kelt statútumok kimondták, hogy a professzorokról, rektorokról, doktorokról és magiszterekről, mint vádlottakról, csak a tartományi bíróság, a holland udvar (hof van Holland) dönthetett, vádlóként pedig a hagyományos bíróság elé kellett a vádolt felet idéztetniük.140 A diákok és más egyéb akadémiai tagok — kivéve a fent említetteket — számára saját alsó fokú bíróságot állítottak fel, amelyben a rektor mellett a négy fakultás egy-egy asszesszora dolgozott (4.§),14 1 akik a rektort segítették, és akik tanácsát a rektor követte (16.§).14 2 A 24. paragrafus pedig kimondta, hogy a peres ügye-135 GA II Regsiters van hoogleraren, lectoren, hun weduwen, universitaire functionarissen en Studenten, voor zover zelfstandig wonend met aantekeningen i.v.m. de accijnsvrijdom Nr. 7285-7287, 7288, 7289, 7290-7292, 7297-7298, 7299-7303, 7304, 7313-7342. 136 GA II Regsiters van hoogleraren Nr. 7285. 137 Uo. Nr. 7288. 138 Uo. Nr. 7327-7336. 139 George Justinus van Everdingen: lets over het vormalig forum privilegiatum van Professoren en Studenten. Utrecht 1879. 6., 140 Molhuysen, P.C.: Bronnen, i. m. I. 36. 141 Uo. 28. 142 Uo. 31-32.
