Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - id. Frivaldszky János: Néhány adat a románság magyarországi történetéhez 449
NÉHÁNY ADAT A ROMÁNSÁG MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÉHEZ 455 Említést érdemel még egy felvidéki, Trencsén megyei vonatkozású adat is. Bizonyos Michael Walach — aki Hátszeg vidékén csatlakozott román háznépével együtt servitor ként Stibor vajdához — 1413-ban a Kis-Fátra nyugati lejtőjén fekvő Frivald község soltészjogát megvásárolta, ettől kezdve a község soltészbírója, illetve a család szóhasználata szerint vojvodaja. lett.4' Egyes leszármazottjai Móc (szlovákul Móc) családnevet viselték. A családnév más változatokban a bírói tisztségre egyértelműen utaló Klopan 'kalapot viselő' vagy Hulin 'pálcát viselő' változatban is előfordul.4 '' Ebből az sejthető, hogy a soltészcsalád esetében a móc elnevezést 'bíró, vezető, vojvodá értelemben használták. A frivaldi soltészcsaládnak a 16. század közepén ismert egy Jurga keresztnevű tagja is, ami azért érdekes, mert ez a „György" név olyan változata, amelynek használata a Balkánon jellemző. Az ő nevét viseli a Kis-Fátra Jurgova csúcsa (ahol talán nyájait legeltette). III. A felvidéki vlachokról általában úgy tartják, hogy nem románok, hanem olyan ruténok, akiket — többnyire máramarosi, már letelepedett — román vlachok telepítettek be Magyarországra,4 ' s nyitva marad az a kérdés, hogy e népcsoport voltaképpen milyen nyelven beszélt,4* s mely területeken jelentett a „vlach" kifejezés 'román'-t, illetve 'ruszin'-t.4í ' Megválaszolatlan marad az is, hogy a felvidéki vlachok, ha etnikailag és nyelvileg ruszinok, hogyan vették át a románok speciális, az ókori magaskultúrában gyökerező gazdálkodását, ha viszont románok, akkor hogyan veszítették el nyelvüket. Nyugati elterjedésük határainál, a Kis-Fátra legmagasabb régióiban vlach eredetű helynevek találhatók — például Kycera, Gruh, Kl'ak, Mincoí" — annak jeleként, hogy ezek a helyek a vlach pásztorkultúra megjelenésével váltak lakottá, illetve hasznosítottá. Jellemző, hogy az említettek mind hegynevek, s az első kettőből több is található.31 A negyedik név jól mutatja a vlachoknak nevezett nép északnyugati előnyomulását és nyelvi átlényegülését Máramarosban. A szó gyökere az Erdélyben igen VII. 35. Hadik-gyűjtemény 1760/1-17.). Ε nevet a 18. században nemes családok is viselik, így a kihalt keszei Mócza, továbbá a Pozsony, ill. a Szatmár megyében élő, valamint a Kolozs megyei szucsáki előnevű, 1680-ban megnemesített Mócz család is (Kempelen Béla: Magyar nemes családok I-XI. Bp. 1911-1932. VII 242.). Az is lehetséges, hogy ezek a személyek nem Erdélyből, hanem közvetlenül a Balkánról származnak, vagy esetleg még azoktól a 13. századi kunoktól, akiket 1279 előtt az egész ország területén széttelepítettek (Kristó Gy.: Nem magyar népek i. m. 220-223.) 45 1413: ZsO IV 1215. sz., vö. Frwaldszky János: Egy középkori román eredetű nemesi család a Felvidéken. Mediaevalia Transilvanica V-VI. (2001-2002: 1-2.) 55-63.; Uő: A régi Móc személynév néhány filológiai problémája. Magyar Nyelv 94. (1998) 101-102. — A szó szlovák alakja egyértelműen mutatja, hogy a szó az átadó nyelvben „móc"-nak hangzott, s nem másnak („mac"-nak, „moc"nak vagy egyébnek). 46 id. Frwaldszky János: Egy felvidéki község és soltészcsaládja. Turul 71. (1998) 93-94. " Kristó Gy.: Nem magyar népek i. m. 101-105. ; a „Volachi seu Rutheni"-re 1. még Václau Chaloupecky: Valasi na Slovensku. Praha 1947. 19., 21., 23., 67. TM Kristó Gy.: Nem magyar népek i. m. 13. 49 Uo. 104. 50 Andrej Kauuljak: Lietava. Martin 1948. 134. r" Malá Fatra, turistatérkép (1:50 000) 2002.
