Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945
NAGYVÁRAD A BÁTHORYAK MŰVELŐDÉS- ÉS VALLÁSPOLITIKÁJÁBAN 963 -való szétszóratását. A pusztulás okaként azonban nemcsak „az pogány"-t nevezi meg: „Mert meg sem szűnhetik köztünk az nagy félelem, Varasunkból kiűz kegyetlen fejedelmünk, Félelem, fáradság szüntelen mi rajtunk, Nem nyughatunk házunkban"6 7 Az ének ugyan nem ad több fogódzót arra nézve, hogy ki ez a kegyetlen fejedelem, de a Váradon 1597-ben bekövetkező események fényében nem lehet vitás, hogy a katolikusok és a kálvinisták között kirobbant újabb háborúskodás, illetve a fejedelmi hatalom kemény fellépésének következményeinek irodalmi megörökítésével állunk szemben. A jezsuiták elleni harc nem csillapodott a küldöttség kudarcával sem; csúcspontja a Szentlélek kápolna lerombolása volt. Ennek kiváltó oka a Derecskei Ambrus szószékére ismeretlenek által elhelyezett gyalázkodó cédula volt, amelyben Luthert és a protestantizmust szidták. A feldühödött hívők erre megrohanták a kápolnát és a jezsuiták Castaldo fiának egykori házában berendezett iskoláját.6 8 Ez azonban már Báthory Zsigmond távozásának idején történt, amikor a váradiak joggal számíthattak arra, hogy tettük következmény nélkül marad. Mária Krisztierna, aki férje távozása után régensként maradt az országban, egy küldöttséget menesztett a városba, amelynek az volt a feladata, hogy kivizsgálja az ügyet. Nem történt semmi; a fejedelemasszony a vizsgálat eredményét felküldte Bécsbe.6 9 A váradiak jól számítottak; 1598 nyarának végén ugyan Zsigmond visszatért az országba, és az augusztus 29-ei országgyűlésen ígéretet tett arra, hogy nem háborgatja a kálvinistákat, a váradiak azonban nem esküdtek fel hűségére, és a Melchior von Redern vezetésével bevonuló császári csapatokat befogadták a városba. Ókét követte volna Miksa főherceg, aki azonban nem jutott be az országba, amelyet a nyár folyamán török támadás fenyegetett. Szaturdzsi Mehmed szerdár, megbosszulandó Temesvár 1597. évi ostromát, Várad elfoglalására indult. A főkapitány a város ostromának előestéjén, augusztus 31-én levelet intézett Miksa főherceghez, aki csapataival ekkor Felső-Magyarországon állomásozott. Király a tatár és török csapatok Várad elleni felvonulására hivatkozva sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud a főherceg megsegítésére menni, és egyúttal segítséget kért. Kb. egy hónappal vagyunk a nevezetes ostrom megkezdése előtt; Király György levele végén minden múltbéli esetleges sérelemért a császár és a főherceg bocsánatát kérte, majd miután így előkészítette mondandóját, a vallás szabad gyakorlatára tért rá: „... és a mi vallásunk szabad és háborítatlan gyakorlását is ezen a helyen [Váradon] ígérje meg..."70 Ismétlem, mindezt a török 67 Uo. 79. 68 Csernák, 107-108, Boldog Várad, 172-173. 69 Csernák, 108-112. 70 „... ac religionem etiam nostram salvam et liberam se hoc in loco conservaturum fore polliceretur..." Wien, Kriegsarchiv, Hofkriegsrat Akten Exp. 1598. August, nr. 48, fol. 15v.
