Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi Tükör. Naplók; jelentések; emlékiratok a Rákóczi-szabadságharcról. I—II. köt. (Ism.: Mészáros Kálmán) 1053

TÖRTÉNETI IRODALOM 1053 Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: RÁKÓCZI TÜKÖR Ι-Π. Naplók, jelentések emlékiratok a Rákóczi-szabadságharcról. A jegyzeteket írta és a mutatók névanyagát összeállította Bánkúti Imre. Millenniumi Magyar Történelem. Források. Osiris Kiadó Budapest, 2004. 510 + 552 o. Az Osiris Kiadó három művet is megjelentetett az elmúlt esztendőben a jubileumi Rákócziévforduló alkalmából. A Nemzet és emlékezet sorozatban a szabadságharc forrásaiból és irodalmából jelent meg reprezentatív kivitelben egy hatalmas válogatás, új (immár harmadik) kiadásban látott napvilágot II. Rákóczi Ferenc életrajza Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes tollából, végül ugyancsak új kiadásban jelent meg a korszak elbeszélő forrásaiból készült kitűnő válogatás, a kétkötetes Rákóczi Tükör. Ez utóbbi mű 1973-ban jelent meg először a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Századok sorozatában. Nem túlzás a második kiadáshoz írt előszóban megfogalmazott állítás, amely szerint a „Rákóczi-szabadságharccal foglalkozó szakirodalomban egyik legtöbbet idézett kötet lett", s így több mint harminc év után valóban indokoltnak tűnhet a mű új kiadásban való közzététele. A válogatás annak idején szinte teljes keresztmetszetét adta a korszak ismert elbeszélő for, rásainak. Az erdélyi memoár- és naplóirodalom remekei, illetve a kor eseményei mellett az életmódról és a művelődési viszonyokról is beszámoló egyszerű naplók, későbbi visszaemlékezések egyaránt helyet kaptak a kötetben. Bethlen Miklós önéletírása, Apor Péter és Cserei Mihály művei inkább az előbbi, Czegei Vass György kolozsvári vicekapitány, Szakái Ferenc kolozsvári polgár, Vízaknai Briccius György kolozsvári főorvos és Szaniszló Zsigmond Torda vármegyei főbíró naplói pedig az utóbbi kategóriába sorolhatók. A Károlyi Sándor három különböző ι írásművéből vett részletek, Wesselényi István és Beniczky Gáspár gondosan vezetett naplói, Ottlyk György, Teleki Mihály önéletírása és Forgách Simon emlékirata szintén a kor elsőrangú \ forrásait képviselik. Nem kevésbé értékesek ugyanakkor a helyi események megismerése szempontjából Balla Gergely nagykőrösi krónikája, Zweig János Selmecbányái és Schiessler Gáspár kassai ' polgár naplója, a trencsénvári névtelen feljegyzései, vagy Daniel István székely főúr önéletírása. A szécsényi és az ónodi gyűlést megörökítő négy napló mellett a királyhű rendek pozsonyi országgyűlésén vezetett diáriuma is helyet kapott a kiadványban. Az ellenfél szemszögét leginkább Rabutin császári tábornagy és „Kollareck" János kamarai tisztségviselő emlékirataiból ismerhetjük meg. Különösen értékesnek kell tartanunk a szabadságharccal kapcsolatos francia emlékiratok magyar nyelvű fordításait, amelyek a hazai olvasóközönség számára először váltak hozzáférhetővé. így pl. Bonnac márki címe szerint is Érdekes beszámolóba, Michel és De l'Hommeau követségi titkárok, valamint Lemaire brigadéros emlékiratai, s főként a korábban Des Alleurs márkinak tulajdonított, de Köpeczi Béla újabb kutatásai szerint (II. k. 115-116. o.) valójában a bajor választó Rákóczihoz küldött ügyvivőjétől, Coulontól származó jelentés. Az egyéb diplomáciai források közül néhány holland és angol jelentést, valamint a fejedelemnek Des Alleurs kérdőívére adott válaszait olvashatjuk még magyar fordításban. Rákóczi gazdaságpolitikájához Bulyovszky Dániel és Spáczay Gábor előterjesztése, valamint Platthy Sándor vélekedései jelentenek fontos adalékot. A szabadságharc történetét Pulay (helyesebben Pulyai) János A szatmári békesség c. művéből vett szemelvény zárja. Az emigráció időszakát Szathmáry-Király Ádám naplókönyvéből, Dangeau márki naplójából, Saint-Simon herceg emlékirataiból, César de Saussure törökországi leveleiből és végül Mikes Kelemen hasonló című munkájából vett részletek elevenítik meg. Az új kiadáshoz írt előszó szerint a forráskiadvány annak idején a „Rákóczi-szabadságharc tárgyszerű, hiteles" történetének rekonstruálását „kívánta szolgálni". El kell ismernünk, hogy ezt a célt jórészt betöltötte, s ma is csupán a forrásokat felhasználó kutatón múlik, hogy kellő eredményességgel sáfárkodik-e a múlt megismerésének tálcán nyújtott lehetőségeivel. Azt, hogy az új kiadás hasonló módon járul-e majd hozzá „a további tisztázó, rekonstruáló feladatok" elvégzéséhez, újabb források feltárásához, a jövő fogja eldönteni. Azt azonban már most is érdemes közelebbről megvizsgálni, hogy a kiadó és a könyv munkatársai éltek-e az időközben feltárt eredményekben rejlő új lehetőségekkel. Sajnos, már most előre kell bocsátanom, hogy a kiadvány kézbevételekor a mesebeli öreg király módjára egyik szemem sírt, a másik nevetett. Nevetett, mert az ember örömmel veszi kézbe egy értékes mű új kiadását, és sírt, mert hamar rá kellett ébrednem, hogy alig-alig valósult meg mindabból valami, amit egy új kiadástól joggal várhatnánk el. Szembeötlő az első kiadásban