Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában 945
950 KRUPPA TAMÁS gára a figyelmet agresszív váradi fellépésével. Most rendtársa, a betegeskedő Tőrös György segítségére sietett, aki egyedül nem tudta ellátni a hívek ellátását. Erről a négy napig tartó eseményről, hála Szántó beszámolójának pontos értesülésekkel rendelkezünk. A vita előzménye Ferdinand Capeci erdélyi provinciális, Szántó elöljárója, április 17-ei váradi látogatása volt. A következő napon a kapitány jelenlétében két kérdést intézett a társaságban tartózkodó Beregszászi Péter kálvinista prédikátorhoz; a húsvétról és a szentek segítségül hívásáról. A vitát tehát a jezsuiták provokálták. Beregszászi, aki a beszámoló szerint zavartan hallgatott, rögtön összekürtölte a környékről prédikátortársait. A kapitány nem akarta engedélyezni a vitát, mert a király megtiltott minden effélét, a kálvinista prédikátorok azonban nem akarták válasz nélkül hagyni a provokációt. Állítólag 303-an gyűltek össze, és a szuperintendens Gönczi Máté vezetésével nekirontottak Szántónak, Capecinek ugyanis — a beszámoló szerint a kolozsvári eretnekek machinációi miatt — vissza kellett térnie Kolozsvárra, rendtársát tehát kénytelen volt magára hagyni. A beszámoló erőteljes biblikus nyelvezettel ecseteli, ahogy Szántó bárányként a farkasok között, három egész napon át állta az eretnekek dühödt támadásait. Ennek ellenére, ha hihetünk szavainak, mégis ő került ki győztesen ebből a szellemi párviadalból. Ghiczy csak a harmadik napon lépett elő, és a király közben beérkező levelére hivatkozva véget vetett a disputának: „Miután tehát négy órán át mindkét részről erősen kiabáltak, Géczi János várkapitány a középre lépett, elolvasta a király levelét, melyben véget vet a disputának, megtiltja, hogy egyik se merje a másikat többé vitára kihívni, vagy megtámadni. Lehetséges, hogy a kapitány s a prédikátorok e levelet úgy csikarták ki a királytól, nehogy továbbra is gúny tárgyul szolgáljanak s tudatlanságuk napról-napra mind inkább nyilvánvalóbbá váljék.. A király levelének olvasása után, amely mindkét résznek hallgatást parancsolt, a feleket békességesen egymástól elválasztották."24 Nyilvánvaló, hogy a kálvinisták nem csikartak ki semmiféle levelet a királytól, főleg nem azért, hogy elleplezzék teológiai járatlanságukat és csődjüket a tudós jezsuita előtt. Azt azonban nincs okunk feltételezni, különösen az 1571. évi cenzúra rendelet miatt, hogy ne érkezett volna Lengyelországból a disputának véget vető királyi parancs. Báthory István levele sajnos nem maradt ránk, ugyanakkor nyilvánvaló Szántó állításainak tendenciózussága is; nehezen elképzelhető, hogy a harmadik napon érkezzen meg, ráadásul az ellenfelükkel nem bíró kálvinisták védelmére. Nem kétséges persze, hogy a vita berekesztése inkább a jezsuitáknak kedvezett, hisz ők ezt győzelemként könyvelhették el. A király levele valójában a köznyugalmat felkavaró hitvita mielőbbi befejezése, vagy pontosabban, mindenféle disputa betiltásáról szólhatott. 24 Vö. Relatio Stephani Szántó S. I. de disputationibus cum innovatae religionis ministris Varadini anno 1584 habitis: ΜΑΗ II, 741-748. A beszámolóban az egyik, alapszituációra alkalmazható zsoltárt idézi. Uo. 744. Rendkívül érdekes, hogyan állítja be Capeci Szántót. Amikor ellenfelei azt próbálták bizonyítani, hogy egyesek a pápát földi istennek nevezik, Szántó a következőket válaszolta; „... ő sem Folinora, sem Balbora, vagy más jogtudósra nem hivatkozott, akik hízelkedésből nevezhették a pápát földi istennek, sem kopott pápai bullákra, sem imádságos könyvekre nem támaszkodott, hanem csakis a Bibliára." A levél magyar fordítását vö. Szittyái Dénes: A nagyváradi disputa 1584-ben. In: Magyar Kultúra 10. (1923), 727-728. A disputáról vö. még Zoványi, 146-147.
