Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában: Dudith András (1533-1589) és Zsámboky János (1531-1584) (I. rész) 889

904 ALMÁSI GÁBOR nősen szembetűnő. Bár Dudith András udvari sikerének hátterében mindenek­előtt hirtelen felívelő egyházi karrierje és tridenti szolgálata állt, megkockáztatha­tó az a feltevés, hogy a két humanista karrierjét nem csak társadalmi kapcsolataik, hanem ebből kifolyólag eltérő habitusuk különbözősége is nagyban meghatá­rozta. Dudith ifjú kora óta megszokta, hogy a társadalmi elit képviselői között magabiztossággal forgolódjék, így arra is lehetősége volt, hogy elsajátítsa az eb­ben a közegben szükséges kommunikációs stílust. Míg a kortársai megnyerőnek és szuggesztívnek írják le — és kommunikációs tehetsége leveleiből is kitűnik —, addig ez Zsámbokyról valószínűleg kevésbé volt elmondható. A nagyszombati humanista levelei szűkszavúak, direktek, általában fényévnyi távolságban van­nak az általa jól ismert cicerói stílustól; ezért sokszor még udvariatlannak is hatnak. Zsámboky csak fokozatosan került kapcsolatba a hatalmi elittel, jobbá­ra csak hosszú per egrinációja után. Kapcsolatokat a respublica litteraria neves, de társadalmi rangban többnyire hozzá hasonló helyzetű képviselőivel épített ki, udvari pályafutásához ezek a kapcsolatok jelentették az egyik legfontosabb ajánlólevelet. Ez tűnik ki abból a leveléből is, melyet öt éves távollét és egyben (névleges) udvari familiárisi „szolgálat" után Nápolyból küldött Miksa cseh és római királynak (nem sokkal római koronázása után).8 1 Zsámboky miután Miksa bocsánatát kérte hosszú hallgatásáért (amely azonban — mint állította — nem figyelmetlenségből történt, hanem gyűjtő­kutató tevékenységéből kifolyólag), a következőképp folytatta levelét: „Bizo­nyára emlékszik Felséged, menyire szerettem volna a hazának, az egész világ­nak, és mindenek előtt, Krisztus ügyének hasznára lenni. Ezt hosszabban szemé­lyesen is kifejtettem Felséged előtt, tettekkel is igazoltam, és Felséged ebben az el­határozásomban engem kegyesen, jó szívvel megerősített. Ezen igen csak felbáto­rodva ismét bejártam Itáliát, Galliát és más régiókat, hogy latin és görög köny­veket gyűjtsek, melyek tartalmukban gazdagok és úgy a műveltségnek, mint a vallásnak alkalmas forrásai, továbbá hogy ezek kritikai kiadásával a közhasz­not szolgáljam és hozzájáruljak Felséged nevének öregbítéséhez. Remélem, hogy hamarosan, vagy inkább még e nyáron Felségednek jelenthetem, hogy ezen elha­tározásomat valamelyest már meg is valósítottam fáradságos utazásaim és mun­kálataim során. Bármit, amit csekély tehetségemmel, szorgalmammal, művelt barátaim segítségével, nyelvtudásommal (s nem egy nyelvet elsajátítottam már) csak elérhetek, továbbá mindazt, amit annyi munkával és költséggel megszer­zek, Felséged hatalmának, uralmának, és amennyiben erre mód lesz, dicső­ségének [nagyobbítására] fogom szentelni: az életemet adom Felségednek. Hű­ségemnek az elmúlt években már számos kisebb-nagyobb jelét adtam. Mindezen túl minden művelt főt Felséged erényeinek csodálatára bíztatok, és arra, hogy műveiket Felségednek szenteljék. "8 2 Zsámboky levelének kulcsmotívuma ismét 81 1563. január 18-án kelt. Gerstinger, J.\ Die Briefe des Johannes Sambucus (Zsámboky) 1554-1584. Österreichische Akademie der Wissenschaften. Philologische-Historische Klasse. Sitzungs­berichte 255 (1968), 61. 82 „Meminit enim Tua Maiestas, quanto animi ardore, qua cupiditate studeam patriae totique orbi terrarum, imprimis vero Christi rebus prodesse; quod ego coram T(uam) M(aiestatem) pluribus verbis et vero exemplis testatus sum, ac T(ua) M(aiestas) benignissime atque clementissime volun­tatem meam comprobavit. Ea re velut calcari vehementius incitatus denuo Galliain Italiam et alias

Next

/
Oldalképek
Tartalom