Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
874 DOMINKOVITS PÉTER kesen fennmaradt helyi forrásbázisát figyelembe véve,8 7 az 1650-1660-as évekből fennmaradt jegyzőkönyveket az jellemzi, hogy immáron név szerint megemlítik a közgyűlésen megjelent, más vármegyékben, illetve a közeli végvárakban magasabb tisztséget viselő nemeseket (pl. Vas vármegye alispánjait, a pápai végvár főtisztjeit), akik többnyire nem hivatalból, hanem Sopron megyei birtokosokként vettek részt a megye meghatározó tárgyalásaiban. Bár e felsorolásokban — a minél gyakrabban megjelenő megyei tisztviselők (szolgabírák) mellett — immáron egy-két tekintélyesebb megyei birtokos nevével is találkozhatunk, de a vagyonosabb, a megyei közéletben elismert nemesek jelenlétére csupán formákká rögzült szófordulatok utalnak („aliis potioribus nobilibus").88 Nem kizárt, hogy az 1670-es évek formulái egyben nagyobb számú nemes megjelenését is érztékeltetik (pl.: 1671. június 16-i részgyűlés: „ac aliis nobilibus magna frequentia ibidem comparentibus", 1690: „caeterisque nobilibus").89 A kisnemesi falvak minden bizonnyal képviselőik révén jelentek meg a közgyűlésben. A congregátiókra már a 16. században is rendszeresen meghívták a vármegyében fekvő szabad királyi városokat, amelyek többnyire a városi elithez tartozó hivatalviselőkből (közöttük a jegyző)9 0 álló 2, maximum 3 fős, megbízólevéllel ellátott delegátust küldtek. Sopron vármegyében Kismarton,9 1 Vasban Kőszeg rendszeres meghívása és képviselete egyértelműen arra mutat, hogy a szabad királyi városok nem vármegyei birtokaiknak köszönhetően, hanem kiváltságaik révén, a magyar országrendiség tagjaiként nyerték e jogukat. A főúri levelezésekből (Batthyány, Esterházy missiles) ismert, hogy a 17. század derekán Sopron és Vas vármegye főnemesei a megyei alispánok bevonásával egymás között egyeztették az egyes törvényhatóságok gyűléseinek (és gyakran azzal egybekötött törvényszékeinek) az időpontját. Ez mind a szomszédos vármegyék országos ügyekben történő jobb együttműködését, mind a főurak, és a több vármegyében birtokkal rendelkező nemesek hatékonyabb érdekérvényesítését eredményezte.92 A rendi vármegye helyi vezetője a törvényhatóság területén birtokkal rendelkező alispán (vicecomes, Ordinarius uicecomes) volt, aki — ahogy erre később 87 1609-1627 között hiányzik a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv, az 1630-as évekből erősen töredékes. A helyi forrásbázison a vármegye közigazgatási működése elsősorban a csekély számú közgyűlési irat (SL: IV A. 1. b. Sopron vármegye nemesi közgyűlésének iratai (Acta Congregationalia), 1. doboz), illetve a törvényszékek, a jogszolgáltatási iratok közigazgatási vonatkozású részletei alapján rekonstruálható. 88 Ez szerepel pl. az 1665. szeptember 24-i közgyűlés esetében: SL IV A. 1. a. SVMLt Sopron vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (Prot.), Tom. 2. (Másolati könyv) 677-678. 89 SL SVMLt, Prot. Tom. 2. 729. vö.: 909., uo. Prot. Tom. 3. 1. 90 Sopron sz. kir. város a vármegye 1656. november 27-i, Nemeskér községbe összehívott közgyűlése esetében külön jelezte, hogy a levél keltekor Ruszt mezővárosban tartózkodó Natl Leopold jegyzőt mindenképpen elküldi: SL: IV A. 1. b. Acta Congregationalia, 1. d., Sopron, 1656. nov. 15. 91 Pl. A 17. század középső harmadában, az 1656-1658., 1668-1670. évekből, Kismarton sz. kir város szinte havi rendszerességgel fennmaradt meghatalmazásai szerint a várost a "'ármegye közgyűlésein 2-3 (ritkán 4) fő (legtöbbször ugyanazok a tanácsosok) képviselte, közöttük a vizsgált második periódusban rendszeresen ott volt a törvényhatóság jegyzője is (Johann Georg Kessler). SL: IV Α. 1. b. SVMLt: Acta Congregationalia 2. d. 92 MOL Ρ 124. Esterházy es. lt., gr. Esterházy László iratai, Cziráky Ádám levelei, 5. köteg, No. 436. (Dénesfa, 1646. jún. 15.)
