Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
862 DOMINKOVITS PÉTER Lajos a tisztségviselésre vonatkozó adatok mellett a 16-17. századi Pest-Pilis-Solt megye alispánjainak életrajzi vázlatait is közölte.4 3 Ráth Károly 19. század közepén készült, Győr vármegye és a nádor levelezését bemutató kötetéhez tematikájában rokon forráskiadvány 1998-ban jelent meg. Az előző forrásközléshez viszonyítva mind a politikai hatalom, mind az államalakulat szempontjából ellentétes oldalról mutatja be a központi hatalom és a vármegye viszonyát Nagy Magdolna okmánypublikációja, aki a harmincéves háborúba bekapcsolódó I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (korábban Borsod vármegye főispánja) 1644-1648 között Borsod vármegyéhez írott leveleit tette közzé. Az Erdélyi Fejedelemség szomszédságában, az ez időben a fejedelmek befolyása alatt álló, stratégiailag fontos helyen fekvő törvényhatóság a köz- és adóigazgatási tevékenységek (utak, hidak karbantartása), katonai igazgatási feladatok (pl. insurrectiók, hadfogadás, hadellátás, diósgyőri, ónodi várakhoz adott ingyenmunkák) ellátásával ugyanazon funkciórendszer szerint működött, mint a még bemutatásra kerülő dunántúli törvényhatóságok.4 4 Csupán a gyakran a fejedelemi udvarba rendelt vármegyei követek helyzete vetheti fel: a Borsod megyei rendek egykorú soproni viszonyoknál talán nagyobb mértékben függtek az államhatalomtól, ami talán leginkább a központi hatalom, a fejedelmi udvar jóval közvetlenebb fizikai közelségével magyarázható.4 5 Mindezen eredmények mellett valójában napjainkig is nagyon kevés monografikus igényű modern megyetörténettel találkozhatunk. Három és fél évtizede jelent meg Szakály Ferenc Tolna vármegye Mohács utáni történetét Szigetvár elestéig vizsgáló tanulmánya,4 6 miként az ő nevéhez fűződik az egyetlen, ezen egész periódust átfogó, modern szemléletű kora újkori megyetörténet, Pest-Pilis-Solt históriája is.4 7 A kora újkori vármegyék működésének differenciáltabb kutatását nagyban elősegíti az alapvető források, a fennmaradt vármegyei jegyzőkönyvek egységes szempontú magyar nyelvű regeszták formájában történő kiadása.4 8 Az 1980-as évek derekától központi kezdeményezésre induló forráskiadás mára jelentős terjedelmű könyvsorozattá bővült. A 16-17. századra vonatkozóan Borsod 1, Gömör 1, Győr 3, Nógrád 2, Szatmár 3, Pest-Pilis-Solt 5, Tolna 1, Vas 2, Zala 2, Zemplén 2, korszakbeli vármegyei regesztakötettel rendelkezik.4 9 A me-43 Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt várraegye alispánjai: 1583-1711. (Archontológiai összeállítás.) In: Turul, 77. (2004) 1-2, 20-31. 44 Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye 1644-1648. Miskolc, 1998. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek 36.) 45 Nagy Magdolna: I. Rákóczi György, Nr. 3., 8., 14., 20., 25., 28., 29-34., 37-38., 41-43., 56., 59., 73., 75-76., 82., 86., 94-96., 99-101., 103-104., 106., 114., 118-119., 127-128. 46 Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526-1566). In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. Szerk.: Puskás Attila, Szekszárd, 1969. 5-85. 47 Uő: A hódolt megye története. In: Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1868-ig. Szerk: Zsoldos Attila - Torma István, Bp. 2001. 329-539. 48 A megyei regesztázás megindulásáról: Turbuly Eva: Megyei közigazgatás a közgyűlési jegyzőkönyvek tükrében. In: Magyar Levéltárosok Egyesülete 2003. évi vándorgyűlése. Szolnok, 2003. augusztus 13-15. Szerk.: Bilkei Irén, Bp. 2004. 11-12. 49 Borsod : Barsi János: Borsod vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1577-1578. Miskolc, 2001. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek 41.); Esztergom : Kántor Klára:
