Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dominkovits Péter: A rendi jogok védelmezője - a központi utasítások végrehajtója: a 17. századi magyar vármegye 855
Dominkovits Péter A RENDI JOGOK VÉDELMEZŐJE - A KÖZPONTI UTASÍTÁSOK VÉGREHAJTÓJA: A 17. SZÁZADI MAGYAR VÁRMEGYE* 1. Bevezetés: Egységes kép vagy eltérő minőségű fejlődési szakaszok? A köztudat a magyar vármegyét a központi hatalommal szembenálló, a rendi érdekeket védelmező, jelentős autonómiával bíró, középszintű közigazgatási egységként, jogszolgáltatatási fórumként tartja számon. Ez a több évszázadra kimerevített kép vitathatatlanul a 19. század — különösen a reformkor és a dualizmus időszakának — politikai vitái során alakult ki. Valójában a két szimbolikus időponttól, a középkori magyar állam végét jelentő mohácsi csatától (1526), illetve Buda oszmánok általi elfoglalásától (1541) az 1848-ig tartó több mint három évszázadot a nemesi vármegye szervezetének, közigazgatási, jogszolgáltatási funkcióinak fejlődése, politikai szerepe tekintetéből egyáltalán nem helyes egységes minőségű, hosszú korszaknak tekinteni. Ez több, máig sem kellően feltárt, eltérő sajátosságokat mutató szakaszra osztható. I A 16. századot a nemesi vármegye hivatali szervezetének, a vezető tisztségviselők jogköreinek a későbbi századokat meghatározó kialakulása, a folyamatosan gyarapodó illetékességi körök törvények általi rögzítése jellemzi.1 Ez a vármegyei autonómia — a magyar rendiség súlyának növekedésével párhuza-1 mosan — a 17. században teljesedik ki. Ε folyamat legfeltűnőbb megyei szintű I megnyilvánulása a helyi társadalomszervezés, közigazgatás és bíráskodás minél tágabb köreire vonatkozó szabályrendelet alkotás. Ugyanakkor a Magyar Királyság 16-17. századi vármegyéit alapvetően nem a Habsburg kormányzattal, a központi hatalommal történő szembenállás jellemezte. Ε rendi intézmények az autonómia egyre jelentősebb erősödése mellett is a királytól, a Magyar Udvari Kancelláriától (Caneellaria Aulica Hungarica) a nádortól mint legfőbb rendi méltóságtól, illetve a központi pénzügyigazgatási szervektől (Magyar és * A tanulmány átdolgozott és kiegészített változata a Das ungarische Komitat im 17. Jahrhundert: Verfechter der Ständerechte oder Ausfuhrungsorgan zentraler Anweisungen? In: Die Habsburgermonarchie 1620 bis 1740: Leistungen und Grenzen des Absolutismus-Paradigmas. Hg. Winkelbauer, Thomas - Mat'a, Petr, Wien, 2005. jelenleg nyomtatás alatt álló kéziratnak. A szerző itt szeretne köszönet mondani Heidi Wunder (Kassel), Stefan Brakensiek (Bielefeld/Kassel), Vári András (Bp.-Miskolc) számára, hogy e munka a „Frühneuzeitliche Institutionen in ihrem sozialen Kontext. Praktiken lokaler Politik, Justiz und Administration im internationalen Vergleich" kutatási program keretében készülhetett el. Hasonlóképpen itt köszönöm meg Petr Mat'a (Prága-Bécs), Pálffy Géza (Bp.) és Thomas Winkelbauer e kézirat elkészítését segítő tanácsait, észrevételeit! 1 A Mohács előtti királyi és nemesi vármegyékről összefoglalóan: Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon. In: Vármegyék és szabad kerületek I—II. Szerk.: Radies Kálmán, Debrecen 2001. 15-50.