Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: Vác városának török házösszeírása 1570-ből 791
VÁC VÁROSÁNAK TÖRÖK HÁZÖSSZEÍRÁSA 1570-BŐL 799 mély — Farkas Istóber — kezében voltak, halála után azonban az örökösök három felé osztották. Ennek ellenére házukat egynek tekinthették, hiszen mindhárman ugyanazokat a szomszédokat jelölték meg - és sohasem egymást. A szomszédok ugyanakkor érzékelték a változásokat, ők a feléjük eső tulajdonost nevezték meg. Éppen ellenkező gondolkodásmódot figyelhetünk meg Haszníje és Ajse házainál. Az összeírás világosan utal a telekmegosztásra, az új tulajdonosok azonban teljesen elkülönülnek, egymásra is szomszédként utalnak (157, 158). Telekmegosztásra utalhat szomszéd telkek esetén a korábbi tulajdonos azonos személye, vagy ha a tartozékoknak — kútnak, pincének, konyhakertnek — csak a fele tartozott az ingatlanhoz. g) Az összeíró a szomszédság leírásánál szemmel láthatóan egységes rendet követett: az ideális telek négyszögletes, ezért négy „tereptárgy" határolja. Először az utcai fronton jobbról és balról álló — a sorrend esetleges — ház került leírásra, azután következett a hátsó szomszéd, végül az utca, amelyen a ház állt. Bár a tényleges terep közel sem ennyire sakktábla-szerű, összeírónk mégis megpróbált mindent ebbe a képletbe „belegyömöszölni". Számos hosszú teleknek háromnál jóval több szomszédja volt, ezekről azonban nem esik szó a leírásban. (A „csúcstartó" a 367-es számú telek, amelynek kilenc szomszédját ismerjük, a telekleírásba azonban csak hármójuk került bele.) A fenti szempontok figyelembevételével elkészítettem a házak listáját (lásd a Függelék I. részében). A ház sorszáma után a tulajdonos neve szerepel. A névanyagot javítottam, egységesítettem — különböző, most nem tárgyalt szempontok alapján esetleg eltértem a Fekete Lajos által megadott alaktól —, az ortográfiát az egyszerűség kedvéért modernizáltam. Második tételként a szomszédok szerepelnek, abban a sorrendben, ahogy az összeírás közli őket. Nevük után zárójelben következik telkük száma. Ha ezt egy vonal követi, akkor a szomszédsági viszonyról csak az egyik fél, ha kettő, akkor mindkét fél tud. Amennyiben a szomszéd személye egyáltalán nem volt azonosítható, a zárójelbe csupán egy kérdőjel került. Ha az azonosítás csak feltételezésen alapult, akkor a zárójelben a telekszám és a viszony jelölése után tettem kérdőjelet. Amennyiben a telekre a leírásban felsoroltakon kívül mások is utaltak szomszédként, akkor őket szögletes zárójelben soroltam fel. Harmadik tételként felsoroltam az összeírás által említett korábbi tulajdonosokat, akiket jobbra mutató nyíl választ el egymástól. Ha a defter meg nem nevezett személyekre utal („kézről kézre ment"), akkor három pontot használtam. Az aktuális tulajdonost csak monogrammal írtam ki. Ha a vásárlás időpontja biztosan meghatározható — mint például a tartomány 1559. évi adóösszeírója, Dervis bég esetében2 0 —, a dátum a vásárló neve után zárójelbe került. 20 Vácon két Dervis nevű személy adott el állami kézben lévő ingatlanokat. Egyiküket forrásunk következetesen váci emínnek, 'váci adóbérlőnek' (Vacs emíni Dervis emin nám kimeszne) nevezi, és lényegében csak a Kászim bég alapítványához tartozó házak kapcsán említik (186, 195, 196, 240-242). Személyét és működésének idejét nem tudom pontosan meghatározni, de az kétségtelen tény, hogy a váci adóbérleteknek 1546-ban valóban volt ilyen nevű emínje. (Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. I. köt. 1543-1635. Budapest 1886. 59.) A másik Dervis a korszak egyik legmeghatározóbb hódoltsági családjához, a Jahjapasazádékhoz tartozott. Szandzsákbégként működött, de több szandzsák összeírásával is megbízták, Vácon 1559-ben tevékenykedett. Életéhez lásd:
