Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Sudár Balázs: Vác városának török házösszeírása 1570-ből 791
VÁC VÁROSÁNAK TÖRÖK HÁZÖSSZEÍRÁSA 1570-BŐL 797 radva — többek között — ilyen alapon kerül a Tőrösök és Torsok mellé a Borosok neve. A családi kapcsolatok feltérképezése szempontjából végső soron mindegy, hogy a család nevét eredendően hogyan ejtették, fontossága csak az azonosság megállapításának van. Mégis törekednünk kell az eredeti — „optimális" — alak megkeresésére. Két úton járhatunk: megpróbálhatunk legalább közel egykorú latin betűs feljegyzést keresni,1 6 vagy a lehető legtöbb török szandzsákösszeírás tanulságai alapján alakíthatjuk ki olvasatunkat.1 7 Előbbire példa az Illés család neve: A török defterek kiadásaiban Eliásként szerepelnek, mivel az arab betűs lejegyzés — amelyet minden bizonnyal a gyakori török Iljász név befolyásolt — ezt az alakot sugallja. Csakhogy egy egykorú, 1567-ből való latin betűs levél egyértelművé teszi az Illés alakot. A török defterek közül azok a legjobbak, amelyek a diakritikus pontokat is többé-kevésbé rendszeresen tartalmazzák.18 Néhányszor az eltérő írásmód az árulkodó: a fent említett Madaras/Madarász olvasat lehetőségei közül egyértelműen az utóbbi mellett kell döntenünk, mivel az egyik kéziratban a Madaráz forma bukkan fel, amely semmiképpen sem tükrözhet s végződést. (A nevek helyes olvasatának megállapítását jelen dolgozat nem tartja feladatának.) b) Néhány esetben Fekete Lajost megzavarta a magyar és a török nevek keveredése, így törököket is magyarként fejtett meg. (Némelyik olvasat gyengeségét maga is érezte, ezért kérdőjellel közölte őket.) így lett például Piri szabúníból „Petri szabóné", Júnusz babából pedig „nős pap". c) Nehezíti a helyzetet, hogy a 16. század 70-es éveiben még nem teljesen szilárdultak meg a magyar vezetéknevek,1 9 ezért több néven is felbukkanhat 16 A város lakosságának tételes (latin vagy magyar nyelvű) összeírása korszakunkból nem maradt fenn. Megőriztek azonban néhány nevet a hódoltságot megelőző idők oklevelei (pl. 1503, 1511, 1520, 1522, 1524), magyar nyelvű török levelek (pl. 1567), valamint 17. századi források. Ez utóbbiak közül kiemelendő egy 1615-ből származó jegyzőkönyv, valamint a püspökségi urbáriumok összeírásai (főleg 1653, 1670). Tringli István: A váci püspökség török kori urbáriumai (forrásközlés). In: Váci könyvek 4. (új sorozat). Vác 1989. 107-140.; Horváth Lajos: A váci püspöki birtokok név szerinti összeírása 1670-ből. Váci könyvek 3. (új sorozat). Vác 1987. 53-66.; Jakus Lajos: Vác török kori történetének írott forrásai (1543-1686). In: Váci könyvek 4. (új sorozat). Vác 1989. 29-105.; „Késő maradékainknak tétessen jegyzékben". írásos emlékek Vác város múltjából. 1079-1990. Szerk. Horváth M. Ferenc-Pintér Tamás. Vác 1996. (Váci történeti tár 1.) 17 Török öszeírások maradtak fenn 1546-ból [Istanbul, Bagbakanlek Osmanh Arsivi (a továbbiakban BOA)], Tapu 388, 73b-74b; Tapu 410, 72b-73b; Tapu 449, 66b-67b. A kéziratok mikrofilmje a Magyar Országos Levéltárban található. A legjobb változatot — Tapu 388 — közzétette Káldy-Nagy Gyula: Kanuni devri Budin tahrir deft er i. 1546-1562. Ankara 1971. 116-118.), 1559-ből (Istanbul, BOA, Tapu 314, 318, közzétette Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest 1977. 203-208. A kéziratokat nem láttam.), 1562-ből (Istanbul, BOA, Tapu 343, 345, Közzétette: Káldy-Nagy Gy.: Kanuni Devri 118-121. A kéziratokat nem láttam.), 1580-ból (Istanbul, BOA Tapu 592, 96b-98a. A kézirat mikrofilmje a Magyar Országos Levéltárban található.), 1590-ből (Istanbul, BOA Tapu 611, 81b-82b. A kézirat mikrofilmje a Magyar Országos Levéltárban található.). 18 Ilyen például az 1546-ból származó Tapu 388-as. 19 Székely György: Középkori kézműves foglalkozások és a családnevek kialakulása. In: A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai. Szerk. Imre Samu-Szathmári István. (Nyelvtudományi Értekezések 58.) Budapest 1967. 206-210.; Uő: A személynevek és a történettudomány. In: Névtudományi előadások. II. névtudományi konferencia, Budapest, 1969. szeptember 2-4. Szerk. Kázmér Miklós-Végh János. (Nyelvtudományi Értekezések 70.)
