Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magyar kormányprogramok 1867-2002 (Ism.: Szabó Dániel) 783

785 TÖRTÉNETI IRODALOM Kormányelnök - államfő (állampárt) - kormány - korm'ánypárt a lehetséges, de nem okvetlen egyeztetők köre. A végrehajtó hatalom programját azonban hosszú ideig különböző formában egyeztetni, néha jóváhagyatni kellett a „legfelsőbb hatalom" megtestesítőjével 1918-ig az uralkodóval, 1944-ig a kormányzóval s legalább 1949-től a csupa nagybetűvel írott PARTtal. Megint csak szűkebb szakterületemnél a Habsburg Monarchiánál maradva csak pár példát. A Szapáry kormány megalakulásakor, 1890-ben, az uralkodóval való „kormányegyeztetésről" a szokottnál többet tudhatunk, mivel az uralkodó részvételével tartott minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei a közös minisztertanácsi ülésekéhez hasonlóan messze részletesebbek, mint a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Az ülés menete: Szapáry miniszterelnök röviden összefoglalja kormánya programját. Az uralkodó ezt jóváhagyja, (hangsúlyoznom kell, hogy nyilvánvalóan a kormányelnök kinevezése előtt vele mind a programról, mind a kormánytagokról egyeztetett). Megkérdi a kormányfőt, hogy egyrészt a programmal valamennyi miniszter egyetért-e, amire Szapáry közli, hogy valamennyi programpontban megegyezett az összes miniszterrel. Másrészt a honossági törvény esetleges megváltoztatásáról érdeklődik - erre a kormányfő is kitért előterjesztésében. Szapáry megnyugtatja, hogy bármely kísérlet történik is a függetlenségi ellenzék részéről erre, a kormány és kormánypárt kitart a törvény fenntartása mellett. (Emlékeztetnem kell, hogy az 1879-es honossági törvény alapján veszítette el 1889-ben Kossuth Lajos — akinek a neve, természetesen nem hangzik el a minisztertanácsi ülésen — magyar állampolgárságát, s Tisza Kálmán lemondásában szerepet játszott az, hogy vele elleniében, sem kormánya, sem az uralkodó nem egyezett bele a törvény olyan átalakításába, amely ezt, azaz a kormányzó állampolgárságának elvesztését, megakadályozná.) Látható a jegyzőkönyvből, hogy Ferenc József számára Kossuth magyar állampolgárságának elvesztése, a látható közjogi feszültségek megszüntetése mellett, a legfontosabb kérdés. Ez utóbbi tükröződik abban is, hogy az uralkodó hangsúlyozza, hogy a kormánypártnak kell függnie a kormánytól, s ez utóbbinak kifelé, mindig egységesnek kell lennie, s nem fordulhat elő, hogy egyes miniszterek nyilvánosan, akár részkérdésekben is, Magyarország nagyobb önállóságára való törekvésüket jelezzék. Az országgyűlési miniszterelnöki programbeszéd követi a minisztertanácson előadottakat, hangsúlyai azonosak azzal. Talán érdekesek lehetnek és hangsúlyosan jelezheti a szóbeliségnek és a nyilvános politizálásnak a tartalomtól való néminemű eltérését, avagy stílus általi lágyítását Szapárynak a kormány és a kormánypárt viszonyáról mondott szavai, melyeket egy az egész képviselőház összefogásának szükségességéről szóló kijelentés bevezetőjeként mondott, főleg, ha Ferenc Józsefnek a minisztertanácson elhangzott megjegyzésére gondolunk: „Parlamenti kormány lévén, ennek következménye, hogy a kormány azonosítja magát a képviselőház többségével, mely többség kebeléből alakult és a mely többség ugyanazon irányt követi. (Helyeslés jobbfelől.) Mint Hanák Péter 1959-es iratpublikációjából tudjuk Ferenc József 1895 januárjában szigorú marsrutát adott az új miniszterelnöknek, Bánffy Dezsőnek ami mutatta, hogy az uralkodó számára a dualizmus eddigi struktúrájának minden áron való fenntartása, minden változtatás nélkül való továbbvitele, sőt esetleg a struktúra megerősítése a legfontosabb. A kapott irányelvek mindenekelőtt és felett az 1867-es kiegyezés fenntartását hangsúlyozzák, külön foglalkozva a hadsereg egységének, intézményeinek és nyelvének megváltoztathatatlanságával. A változtathatatlanságba beletartozott, hogy Bánffynak megtiltották az önálló magyar udvartartásra vonatkozó ígéretek tételét, mivel elődje, Wekerle Sándor, az előző évek során gyakran operált ezen szimbolikus nemzeti-ellenzéki követelés kielégítésének lehetőségével. Az adott marsrutából egyértelműen kiderül, hogy Bánffynak meg kell szakítania minden együttműködést a függetlenségi párttal és meg kell "semmisítenie" a Kossuth kultusz minden megnyilvánulását. Konkrét feladatként megjelent: az egyházpolitikai reformprogram befejezése, de úgy, hogy ne élezze továbbá (a protestáns miniszterelnök) a római katolikus egyházzal úgyis megromlott viszonyt. Szerepelt még a nemzetiségi kérdés "anomáliáinak" kiküszöbölése, az "igazságos" és "méltányos" kívánságok teljesítésével, konkrétan a nemzetiségi hivatalnokok számának növelése és az iskolai nyelvhasználat biztosítása. Különös figyelmet kell fordítania a kormánynak az egyre veszélyesebbé váló munkásmozgalomra,különösen az agrármozgalmakra. Kérte az uralkodó a kormánytól a közigazgatási reform kidolgozását és bevezetését, stb. javasolta az egyesülési és gyülekezési jog akár rendeleti, akár törvénybeni szabályozását, s felhívta a figyelmet a sajtó "megrendszabályozásának" szükségességére. Maga a bemutatkozó beszéd szellemében és néha struktúrájában is messzemenőkig követi az uralkodói utasításrendszert. Eltérésként tulajdonképpen csak két momentumra utalnék. A nemzetiségi toleranciára való felhívás ellenére, ami Bánffy főispáni múltja ismeretében nagyon is