Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
A FIUMEI REZOLÚCIÓ ÉS A HORVÁT-MAGYAR KÖZELEDÉS 761 gyarok és horvátok belátták a múltban, hogy közösen kell küzdeni hazáik szabadságáért, úgy ezt a jelenben is meg kell tenniük. Az új kurzus politikáját, a horvát-magyar megbékélést, valamint a horvát álláspont, a horvát történelem és történelemszemlélet, s a horvát irodalom és kultúra magyar olvasóközönséggel való megismertetését szolgálta a horvát-szerb koalíció támogatását élvező, Budapesten, 1906-ban magyar nyelven elindított, Juraj Gasparac által kiadott és szerkesztett horvát folyóirat, a Croatia (később a szerkesztésben szerepet vállalt Teodor Skrbic, majd az utóbb jeles irodalmi karriert befutó, bácskai születésú szerb író, Veljko Petrovic is). A lap deklarált céljainak megfelelően pozitív magyarságképet sugallt, de ugyanakkor megkísérelte megértetni a magyarokkal a horvát álláspontot. A Croatia első számának (összesen hét szám jelent meg 1906 áprilisa és decembere között, de ebből kettő dupla szám volt. A lap 1907-ben már nem jelent meg) előszavában Juraj Gasparac kimondta, hogy céljuk „az immár megrögzött előítéleteket ledönteni s a magyar és horvát nemzet őszinte és igazságos megegyezésének talaját előkészíteni."25 A horvát-magyar megegyezés előkészítését és az egymás, álláspontjával, egymás kultúrájával való kölcsönös megismerkedést tartotta legfontosabbnak Frano Supilo is a szerkesztőséghez írt levelében. A Croatia 26 számos területen próbált meg eleget tenni e feladatának. Olyan politikai elemzések jelentek meg, amelyek a magyar olvasókat megpróbálták megismertetni a horvátországi politikai helyzettel, illetve a horvát-magyar politikai megegyezés alapjaival: ilyen volt pl. Franko Potocnjaknak „A magyar s horvát-szerb nemzet megegyezésének vezéreszméje",27 vagy Svetozar Pribicevicnek „A megegyezés reális alapjai" címú cikkei, míg Josip Smodlaka „Dalmácia és a magyarok" című írásában2 8 a tartomány és a báni Horvátország egyesítésének szükségességét indokolta, s kifejtette benne annak Magyarország számára előnyös voltát. Nem mulasztotta el persze hangsúlyozni, hogy Dalmáciában (most) nagyon szeretik a magyarokat és hogy dalmáciai horvát politikusok voltak a magyarokkal megegyezést kereső új horvát politika kezdeményezői és szószólói. Dalmáciának a horvát történelemben és kultúrtörténetben játszott szerepéről kívánta tájékoztatni az ez ügyben jobbára teljesen tájékozatlan magyar olvasót Ferdo Sisic írása: „A mai Dalmácia földrajzi fejlődése és a visszacsatolás kérdése".29 A jelenkori dalmáciai viszonyokról pedig Ivo Tartaglia írt cikket.30 Milan Marjanovic „Fiume" című cikkében31 megkísérelte megértetni a magyar olvasókkal Fiume és a horvátok viszonyát és a város horvát lakosságának helyzetét (pl. megírta azt, hogy nincsenek iskoláik) - és persze felhívta a figyelmet az olasz irredentizmusra, s hogy szerinte az olaszok csak színleg barátkoznak a magyarokkal. Gjuro Surmin „A horvátok és a magyarok 1848-ban és 1849-ben" című cikkében32 pe-25 Croatia I. Bp., 1906. április. 26 Uo. 27 Croatia Π. 1906. május. 28 Pribicevic és Smodlaka írásai a Croatia II. számában találhatók. 29 Croatia, V-VI. 1906. augusztus-november. 30 Ivo Tartaglia: A mai Dalmácia I—II., Croatia I. és II. szám 31 Croatia V-VI. 1906. augusztus-november. 32 Croatia I. szám.
