Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
A FIUMEI REZOLÚCIÓ ÉS A HORVÁT-MAGYAR KÖZELEDÉS 759 ellentétek okait e lap cikkírója sem érti igazán, bár az Egyetértéssel ellentétben nem kizárólag Bécs fondorlatainak tudja be a szembenállás létét (bár az osztrák ármány elítélése itt sem hiányozhat): „Csak nagy félreértések lehettek eddig okai annak, hogy Horvátországban magyarellenes áramlatok uralkodtak. De kétségtelen, hogy a nagy félreértésekhez hozzájárult a magyarországi szabadelvű párti kormányokkal mindig egy húron pendülő horvát kormányzat és az osztrák fondorkodó befolyás, mely mindig élesztette a két nemzet közhangulata közt az ellentéteket és a súrlódásokat". Ugyanakkor a cikk szerzője megígéri: „Ha a horvátok becsületesen támogatják a magyar koalíciót kitűzött céljainak megvalósításánál, nevezetesen a magyar kommandó kivívásában: meg lehetnek győződve, hogy a magyar koalíció, ha kormányra jut, méltányolni fogja a horvátok jogos és törvényes kívánságait." A cikkben konkrét ígéretek is szerepelnek: választójogi reform, a horvát ezredekben horvát vezényleti nyelv és természetesen Dalmácia visszacsatolása, hogy a tartomány „kimeneküljön Ausztria gyilkos karmai közül, ahol egyre jobban senyved és pusztul."2 0 A Budapesti Hírlapnak interjút adott az ekkor még a spalatói polgármesteri tisztet betöltő Vinkó Milic.2 1 A horvát politikus így érvelt Dalmácia visszacsatolása mellett: „Magyarország a gazdasági önállóság esetén rá lesz utalva Dalmáciára - s Dalmácia kétségtelenül vissza fog térni a fejlődés, a gazdasági jólét és boldogulás útjára, ha majd Magyarország külkereskedelmi forgalmát a dalmát kikötők fogják lebonyolítani." A pártpolitikai szembenállás logikájának megfelelően a szabadelvűek lapja, Az Újság viszont bírálta a fiumei rezolúció híveit és a velük szövetkező magyar politikai erőket. Érdemes idézni belőle, különösen „Horvát kaland" című cikkéből,22 ugyanis — ellenséges hangvétele ellenére — sok mindenben reálisabb helyzetértékelőnek, s még inkább jó jósnak mutatkozott. Rámutatott arra, hogy azok a horvát politikusok, akiket most Kossuth Ferenc és társai testvéreiknek tartanak, nem is olyan régen még a magyarok legdühödtebb ellenfeleinek számítottak, s ők szervezték a magyarellenes megmozdulásokat. Emiatt Az Újság természetellenesnek (valójában sokkal erőteljesebben fogalmaz: a „fajtalan" jelzőt használja) tartja e horvát politikai irányzat és a magyar koalíció szövetségét. Az Újság szerint a fiumei rezolúció szövege nagyhorvát program. „Legyen tehát a tengerpart Trieszttől Budváig horvát. Ezzel a programmal indultak neki a magyar-horvát békének. Ezt fogadták a koalíció szélső lapjai diadalüvöltéssel. Meg kell azonban ismerni, hogy a magyar koalíció hatvanhetes szárnya ettől a szövetkezéstől idegenkedik. De a dalmát csalétek itt is hat." A lap figyelmeztet, hogy a magyar-horvát kiegyezés értelmében a tartományt Horvátországhoz, s nem közvetlen Magyarországhoz kellene csatolni, s hogy Kossuth Ferenc már oda is ígérte Dalmáciát a horvátoknak. Az Újság tulajdonképpen jól látja, hogy itt horvát részről taktikai szövetségről van szó, s hogy Supilóék valamiféle Budapest segítségével megvalósítandó délszláv állami egység kialakítását tervezgetik, bár ekkor még nem egyértelmű, hogy 20 Budapest 1905. október 5. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Budapesti Napló másnap leközölte a Budapest cikkének legfontosabb részeit, 1. Budapesti Napló 1905. október 6. 21 Budapesti Hírlap 1905. október 6. 22 Az Újság 1905. október 8.
