Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Sokcsevits Dénes: A fiumei rezolúció és az 1905 és 1907 közötti horvát-magyar közeledés előkészítése a horvát sajtóban 751
A FIUMEI REZOLÚCIÓ ÉS A HORVÁT-MAGYAR KÖZELEDÉS 753 dekében), valamint a századelő horvát politikai életének legjelentősebb szereplőjévé váló Frano Supilo voltak, először is szakított a dalmáciai horvát nemzeti pártiak szerbellenes vonalával és a délszláv egységeszméhez közeledett. Supilo a német-osztrák imperializmust tartotta igazán veszélyesnek a Balkán népei számára, s úgy gondolta, hogy a horvátoknak és szerbeknek a németekkel szemben az olaszokkal és magyarokkal kell megbékélést keresni. A magyarokhoz taktikai-politikai okokból kívánt közeledni, s már 1901-ben, Budapesten jártában felfigyelt arra, hogy a magyar ellenzék mennyire szemben áll Béccsel. Supilo 1900-ban indított Novi list című lapja modern politikai újság volt, hátterében fiumei horvát tőkés csoport állt. Supilo állandó tudósítókat alkalmazott Bécsben, Budapesten, Triesztben és Zágrábban, így friss információkkal látta el olvasóit.2 Ez a lap vált 1905-ben az említett új szövetségi politika zászlóvivőjévé, s ha nem is könnyen (és mint látni fogjuk nem teljes mértékben), de sikerült befolyásolnia a báni Horvátország közvéleményét is, s végül olyan, korábban mondhatni hagyományosan magyarellenes lapok is, mint az Obzor3 is elfogadták az új kurzus politikai irányvonalát, s egyben barátságosabb hangot ütöttek meg a magyarsággal kapcsolatban is, míg a Haladó Párt 1904-ben alapított lapja, a Pokret, kezdettől fogva az új, magyarokkal, olaszokkal megegyezést szorgalmazó elvek alapján állt. Supilo ki akarta használni a magyar belpolitikában beállt fordulatot, a magyar ellenzék választási győzelmét, s a dualizmus ennek nyomán kialakuló (helyesebben felszínre törő), s az egész Monarchiát megrendítő válságát. Támogatta Magyarország Ausztriával csak perszonáluniós kapcsolatot fenntartani kívánó önállósodási törekvéseit, Supilo Budapestre utazván kapcsolatba lépett magyar ellenzéki vezetőkkel (találkozott többek között Kossuth Ferenccel és Esterházy Móriccal),4 s a horvát támogatásért cserébe rövidtávú célként Dalmácia és Horvátország egyesítésének elősegítését kérte. Témánk szempontjából azonban nem annyira Supilo konkrét politikai lépései érdekesek, hanem inkább az, hogyan készítette elő lapja, a Novi üst ezt a dalmáciai horvát politikusok körében már 1903 óta érlelődő fordulatot. Bár az 1905. évi magyar választások kapcsán a Novi list budapesti tudósításaiban még 2 Supilo politikai elképzeléseire vonatkozóan L: Ivo Petrinovic: Politicka misao Frana Supila, Split 1988. A Horvát-Szerb Koalícióra vonatkozólag: Mirjana Gross: Vladavina hrvatsko-srpske koalicije 1906-1907. Beograd I960., illetve újabban: Tereza Ganza Aras·. Politika „novog kursa" dalmatinskih pravasa oko Supila i Trumbica. Split 1992. Supilo mái· 1902-ben, amikor a fiumei magyar-horvát tengerhajózási társaság — az Ungaro-Croata — magyar zászlóhasználata miatt tört ki botrány, a többi horvát újságíróval ellentétben nemcsak egyszerűen elítélte a jelenséget, mint a „magyarosítás" újabb jelét, hanem azt is megírta, hogy az ilyen magyar akciók megakadályozzák a közös magyar-horvát fellépést a német ellenséggel szemben. Idézi: Josip Horvát·. Supilo, zivot jednog hrvatskog politicara. Zagreb 1938. 75. 3 Igazság szerint Sime Mazzura az Obzor szerkesztője a magyar ellenzékkel kapcsolatos kombinációkat már korábban megpendítette, 1. Glazba buducnosti. Hrvati i Madari (A jövő zenéje. Horvátok és magyarok) Obzor 1902. február 6. Ugyanakkor az Obzor sokáig nem tudott elszakadni hagyományos magyarellenes beállítottságától, s például ugyanebben az évben jelentetett meg egy erőteljesen magyarellenes hangvételű hosszú történeti tárgyú sorozatot A horvátok háborúja a magyarok ellen 1848/49-ben (Rat Hrvata s Magjarima 1848-9. godine) címmel. A szerző a maga korában népszerű történész, Rudolf Horvát volt. 4 Petrinovic, i.m. 71-71.
