Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - S. Pallós Piroska: Magyar állami népiskolák a fiumei kormányzóságban 1870-1918 733
748 S. PALLÓS PIROSKA intézményeket. Mert azok az ifjak, bár minden lehető megtörténik az elbutításukra azokban az iskolákban, érző szívvel, gondolkozó elmével bírnak, s ámbár históriákat nekik „ad usum delphini" tanítják, mégis tudják, hogy húsz barbárbetörés és több százados szolgaság sem bírták az olasz népek egyetlenegy arcvonását sem megváltoztatni, és nevetnek, nevetnek azokon a törpéken, akik elbizakodottságukban ezt a földet magyarizálni akarják. S így van, hogy a mi legrosszabb ellenségeink a mi legjobb szövetségeseinkké válnak. Ám a dolgok ilyetén állása előnyös is a polgári érzületek fejlődésére, másrészt nagy, kiszámíthatatlan kárára van a tanításnak, az általános műveltségnek; tudják ezt azok, akik azon intézetekből kilépve kénytelenek versenyre, küzdelemre kelni más intézetekből kikerült ifjakkal."3 4 A tanintézetek nevelési programjában előkelő helyet foglalt el a magyar haza iránti érzés felkeltése, kialakítása, elmélyítése. A fiumei és az otthonról hozott identitás mellett kellett volna kialakítani a magyar lelkületet, a magyarsággal való azonosulást. Eszközeik sokfélék voltak, de erőszakosságról beszélni nem lehet. Ha Budapesten türelmetlenek is voltak, a tengerparton működő tanítók, tanárok (de lehet említeni az állami tisztviselőket is) túlnyomó többsége toleráns volt, s ha szükség volt rá, akár a szabályok megsértésével is a növendékek érdekeit tartották szem előtt. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy iskoláikat (és önmagukat) sem akarták népszerűtlenné tenni a lakosság körében. Kivételek azonban mindig akadtak, hiszen meg kellett felelni magasabb elvárásoknak, érdekeknek, s ezeknek a két- vagy többféle elvárás támasztotta követelményeknek nem mindenki tudott megfelelni. Néhányan — és nem csak magyarok — különbséget tettek a különböző nemzetiségű tanulók között, megjegyzéseikkel, magatartásukkal sértették azok önérzetét, büszkeségét. Az idő múlásával a magyarok közül is egyre kevesebben hittek abban, hogy egy felsőbb kultúrát képviselnek, hogy küldetést teljesítenek, s hogy Fiumét néhány évtized alatt magyar várossá lehet tenni. És ennek a felfogásuknak hangot is adtak. Mivel az iskolák némi kiigazítással mindenkor az érvényben lévő magyarországi tanterveket és tanmeneteket követték, a tananyag ismeretében a kívülálló érezhette azt a nemzeti érzelmekbe való beavatkozásnak. Az olasz nyelvben és kultúrában felnőtt gyermekeknek a magyar történelem és irodalom nagyjait kellett egyik napról a másikra magukénak vallani. Azonban azt sem kell elhallgatni, hogy figyelmet fordítottak az olasz nyelv, irodalom és történelem tanítására is. De azzal, hogy a felettes hatóságok minduntalan követelték a magyar nyelv tanítását és megtanítását, a tanintézetekben folyó munkák megítélésén súlyosan rontott. Nagyon ellentmondásos a helyzet! A hazafias szellem ápolásának eszközéül használták fel a városban és a város környékén szervezett tanulmányi kirándulásokat. A tanulóifjúság iskolai és tanulmányi kirándulásai céltudatos szervezésére központilag külön szabályzatot dolgoztak ki, amely útbaigazítást adott arra nézve, miként hasznosíthatóak a szűkebb környezetben látottak (lakóhely és 34 JU-5. Kormányzósági iratok Elnöki iratok. 1899. év. 1581. sz. 4. darab melléklettel. Az idézet a Difesa c. lap 1899. februárjában megjelent „Parliamo ai nostri giovani" című cikkéből származik.
