Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
.KIEGYENLÍTÉSI PROGRAMM-KOVÁCSAINK", 1861-1865 721 2. A Magyarország és a birodalom egészének államjogi viszonyait szabályozó rendelkezések a/ pragmatica sanctio Valamennyi röpirat a pragmatica sanctiot jelöli meg a birodalom alaptörvényeként, de annak tartalmát a personális unió - reálunió ellentétpárja mentén már nagyon is különbözőképp határozzák meg. b/ októberi diploma - februári pátens A februári pátenst — ahogy azt már jeleztük — egyetlen röpirat, „A magyar kérdés rövid vázlatban" vette nyíltan védelmébe, de Szellemfí is átveszi belőle a magyar politikusok által leginkább támadott elemet, a birodalmi parlament koncepcióját. Vannak ugyan még további olyan röpiratírók, például Jankovich György vagy Bethlen Miklós, akik nem támadják nyíltan a pátenst, de kifejtik, hogy azt csak a birodalom másik részére nézve tekintik irányadónak, s hogy szerintük összeegyeztethető az egy külön magyar közjogi rendezéssel. Az októberi diplomát mint lehetséges kiindulópontot valamivel többen vallják, Török János mellett Jankovich György és Bethlen Miklós tekinti azt a birodalom egésze számára a lehetséges politikai kibontakozás alapjának. Szentiványi bírálja ugyan a diplomát, de mint az ausztriai alkotmányosság alapdokumentumához mégis csak visszanyúl ahhoz. Ambrózy Lajos viszont munkájában nem nyilatkozik erről, de röpiratának szellemisége szintén a diploma híveinek táborába sorolja. Kovács Lajos 1862-ben még úgy nyilatkozik, „october 20-ka meghalt, s nem elégített ki senkit",120 1863 őszén már kijelenti, a közös ügyek kezelése tekintetében kiindulópontként elfogadható a diploma. A többi programalkotó nem kívánja megoldási javaslatait semmiféle kapcsolatba hozni a diplomával, s más legális kiindulópontot keres a rendezéshez. c/ 1848. áprilisi törvények - 1790. évi törvénycikkek Az 1848. évi áprilisi törvényekről alkotott ítéletek tekintetében még sokszínűbb az elénk táruló kép. Az egyik póluson Szentiványi Vince helyezkedik el, aki röpirataiban tagadta ezen törvények formai érvényességét, s mint „kierőszakolt" törvényeket nem ismerte el, Török János is ehhez a felfogáshoz állt közel. Ambrózy Lajos alaki érvényességüket nem tagadta, de csak egy részüket tekintette a jogfolytonosság természetes kiindulópontjának, más részük (a parlamentarizmus és a miniszteriális rendszer) szerinte már akkor sem kellett a „nép"-nek. Lipthay Sándor is „rögtönzött parlamentaris absolutismus"-ról beszélt.121 Vida Károly szerint azok közjogi tartalma összeegyeztethetetlen a pragmatica sanctioval, s egyébként is csak rögtönzött törvények. Arnyalatokban ismét csak mást képviselt Jankovich György, aki nem tagadta érvényességüket, de szerinte a közjog vonatkozásában politikai lehetetlenséget teremtettek és 120 [Kovács Lajos]: A birodalom alkotmányos rendezése magyar felfogás szerint. Ftest 1862. V 121 [Lipthay Sándor]: Tanulmányok az általános és különösen magyar-osztrák egyesülési jog (unio-jog)....felett. Pest 1864. 4.
